(na jó nem, leszek direkt, szexus genitáliák nélkül)
lassan megérett, túlérett gyümölcsként csak be merem vallani, igazából soha nem érdekelt az a klasszikus, “a genitáliákat egymásba nyomkodó szexus”. És ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a szexus maga ne érdekelne. De még mennyire, sőt és nagyon. Nagyjából úgy vagyok a témával, hogy csak érdemi intimitás idején vagyok képes szabadon levegőt venni, egyébként békapipával nyomom végig a történetet, mert az életben valódi közelség nélkül csak fulladozni lehet, és nekem nem alakult ki afféle emberi lélegzőrendszerem, ami elbírja ezt a bűzt itt, és erre a maradék időre már nem is erőlködök ezen, hogy ilyenre szert tegyek.
A klasszikus, egymásba hatolós, kéjt szomjazó, a gyönyör csúcsára önmagát felerőlködő szexus arra volt jó, hogy én is hozzájáruljak a szaporodáshoz, hogy életben tartsam az evolúciót, és szerelmem idején befogadjak egy, az egyetlen lényt ide közénk.
És itt sem azzal van a bajom, hogy kitárulkozom és teljességgel kiszolgáltatom magam egy másik testnek – aki ha épp nincs a valódi önismeret magaslatain, csak használ engemet – hanem azzal, hogy egy olyan eszközzel, ami a szexualitásunk, ami az időtlenségbe nyúlik át, és univerzális és isteni világi, kisstílű célokat szolgálunk.
Először is mindig borzalmasan fáj, hogy az ölelés elkezdődik és véget tér, a céljáról nem is beszélve, hogy mekkora erőfeszítést teszünk azért, hogy pár percre, pillanatra megszabaduljunk a rajtunk élősködő énünktől.
A szexus számomra – most már tudom -, arra való, hogy egész emberi valómat az oltárán feláldozva bekapcsolódjak az isteni ölelésbe. Ami nem kezdődik és nem végződik, s nem csúcsélményt céloz meg, hanem időtlenséget, s ami ahelyett, hogy még hatalmasabbra fújná ezt a rajtunk pöffeszkedő kis ént, s birtokolni akarja a gyönyört és még még még, sokkal inkább önmaga felszámolását célozza meg.
Olyan szexusra vágyom, amiről utána nincsenek is emlékeim, mert ha emlékeznék is bármire belőle, az azt feltételezné, hogy mint én jelen voltam benne. De a szexusnak pont az lenne a célja, hogy mert a szerelem működteti – ja igen, szerelem nélkül csak az ördög szexel.. – az végre letolja a trónról a személyes ént, hogy végre ő uralkodjon az élet felett.
A szexus van és örökkévaló, melyhez csak úgy tudunk kapcsolódni, ha a szerelem segítségével félreállítjuk személyes történetünket, és ez néha nem kíván tőlünk túlságosan hangos lepedőakrobatikát, olykor egy érintés is elég, és eltűnünk.