Nem vagyok jó történelmeből (sem), a művészet változásain keresztül vélek felfedezni valamit abból, milyen korszellem határozza meg azt az időszakot, melyben élek.
Ebből látom, hogy korunk legveszedelmesebb jelensége az, hogy főszerepet kapott az én, és isten helyett a személy ül a pulpituson. Ez egyben érthető, hisz az én évszázadokon át óriási elnyomásban élt. Mindennek lassú feloldása tetten érhető az impresszionizmus térhódításakor, amikor is a madonnák, jézusok, főúri hercegek, a király nagyszerűségét hirdető csatajelenetek után az új izmus finoman utalgatni kezdett arra, hogy a festő, mint személy is létezik, akinek benyomásai vannak. Aztán az expresszionizmushoz érve akkorát kiáltott, majd százféle izmussá tört szét az én, és óriásira fújta fel magát, hogy azóta nem lehet róla nem tudni.
Természetes, hogy a több száz éves elnyomás után, magára ébredt én számtalan lelki eredetű sérülést is tapasztalt magában, amiről úgy gondolta, meggyógyítható, és a lélekgyógyászat első számú kedvenckéje lett. Ennek mentén új tudományág fejlődött ki, mely arra határozta el magát, hogy betoldozza-befoltozza a sérült én sebesüléseit. Ennyi elnyomás után természetes tendenciák ezek.
De valahogy útközben kiömlött a gyerek is a fürdővízzel, és lassan nem szól másról a világ, mint a személyes én gyógyulásáról, lassan minden harmadik ismerősöm valami lelki segélyszolgálatosként tevékenykedik, szinte mindenkinek valami pszichés eredetű bajról szóló diagnózisa, melynek következtében -mert óriási piaci rés keletkezett ezzel – nem győzöm törölni a coachok, terapeuták, gyorstalpalón edződött jógatanárok bejegyzéseit, akik kész receptet adnának át a gyógyuláshoz, a teljes, boldog élethez.
Hirtelen egy olyan tényező vált a főszereplővé, aki megszületik és meghal, és háttérbe szorította azt, akinek létezését köszönheti. S ez az én aztán a maga eszkábálta eszközökkel állt neki ahhoz, hogy rendet tegyen, és házi barkács átalakításba kezdett, isten nélkül a portáján.
Mára az aranyborjút úgy hívják, hogy személyes én, aki köré egy egész, magát ezoterikusnak, szelleminek és spirituálisnak nevezett ipar épült fel, melynek végeláthatatlan áruházláncai behálózzák az egész földet, és melyek esetében az a legveszélyesebb, hogy harmóniát, csendet, békét árulnak, sőt magát a megszabadulást, egyfajta “isteni énrealizálást” is a termékeik között emlegetik.
Persze, hogy ezt a legdrágább terméket beszerezd, előbb meg kell venned a hat hétig tartó coachkurzust, széjjel kell magad jógázni, hogy elasztikus, egészséges legyél fizikai szinten is, hogy majd ha kellő mennyiséget gyakoroltál – leginkább Balin vagy a Peruban az indiánokkal – át tudd venni a receptet a megszabadulásod felé.
És még ezzel sincs baj, a szakmák változnak, ami miatt kesergek, hányan bedőlnek ennek, és emiatt vesztem el a barátaimat, mert nekem ezek az ezobioöko, boldog emberek hiteltelenek és unalmasak, amit elég gyorsan egy teszttel le is mérek. Hogyan reagálsz arra, ha megjelenik egy harmadik a párkapcsolatodban?
És akkor pillantok alatt dől össze ez az egész mondvacsinált spirituális, köréjük épített kártyavár.