Természetesen tudom, hogy a végső valóság, a támasz nélküli én megvalósítása – ami az élet lehetetlensége amúgy, de legalább szép cél – semmilyen feltételhez nem kötött, de mégis úgy hiszem, emberi részről is meg kell tennünk mindent azért, hogy az isteni egyszer csak fel tudja fedni magát bennünk, és ne égjünk széjjel abban a pillanatban, amikor meglátjuk őt.
Mindezt saját tapasztalatból írom, mert amikor húszévesen először szakadt széjjel a világunkat elfedő káprázat – felszállt a tájról a homály, és megláttam, ami megláthatatlan – akkor bizony kis híján az ép elmémmel fizettem ezért. Nem voltam felkészülve e borzasztó gyönyörűségre, nem állt mellettem egy tanító, aki az ujjával a szívem közepe felé – mint egyetlen járható út felé – mutatott.
Aztán hosszú éveim mentek el azzal, hogy ezt a bizonyos ént valamelyest összevarrjam, meggyógyítsam, és felkészítsem egy esetleges második eljövetelre. Azóta tudom, igenis az emberi részről is meg kell tennem a szükséges felkészülést. Ami egyrészt a megfelelő tudás megszerzése, majd amikor az megvan, a szív megnyitása.
Az emberi szív a kapcsolataiban erősödik. A szerelmi történeteink nem mások, mint felkészítőkurzusok a nagy eljövetelre, amiről az én amúgy soha semmit nem fog tudni, mert ő ott ér véget, ahol megjelenik Magasztossága. Szóval egy őrült paradoxon ez az egész, de kihagyhatatlan.
A szerelem, a szeretet nem fér el a monogám kapcsolatainkban, ezt minden érett lény tudja. A sorozatmonogámia nem monogámia, hanem a poliamoria időben kiterített változata.
Talán léteznek monogám emberek, akik egy emberöltő alatt kizárólagosan egyet szeretnek, csak én még nem láttam ilyet. Mindezek ellenére évszázadok óta próbáljuk visszazárni a szerelmet, a szellemet a palackba, ami úgysem fog menni, és közben a hűség, a kilencedik parancsolat nevében széjjel bántalmazzuk egymást.
Soha sehol nem sértettük egymást annyira, mint a szerelmi kapcsolatainkban, és mégsem változatunk az együttélési szabályokon.
Pár hónapja egy sikeres, gazdag, szép dalia csapta nekem a szelet, az ilyen mindig gyanús, a jó autó, a karóra eleve red flag-em, de mert állítólag ugyanazon a szellemi úton járunk, hát hagytam magam. Meg persze, hogy jólesett, ötven felett már szerény a nő, és örül a férfinek. Aztán mert nem tudom másként, megnyitottam magam előtte, nem feltétlen testileg, sőt úgy éppen csak súroltuk egymást. A nyitás a szívemben történt, ahogy ott ült velem szemben, és elfelejtette világi szerepeit, beengedtem magamba, és hiába telnek el hónapok, ő itt van azóta is.
Bőven elfér a férjem és a szerelmem mellett.
De hát az ember a szívébe csak beengedni tudja a másikat, száműzni onnan soha. A csepp csak egyszer esik bele a tengerbe.
Kértem tőle, legyen otthon etikus, és meséljen el a feleségének. Egyszerűen nem lehet baj abból, hogy kinyílt a szíve, ami nem a nadrágja. Dehogy tette, tanítani, okoskodni kezdett, a szájára vette a tanítónk téziseit, és szatszangot tartott nekem. Persze, hogy fellázadtam, és nem kíméltem a szavaimmal, és persze, hogy ezért rendkívül dühös lett.
Néha mégis visszajárok hozzá, mert nem tudok mást tenni, hisz azóta is itt van a szívemben, hiába ontja az arrogáns butaságait. Ma reggel is írtam neki arról, mennyire szenvedek a monogám társadalomban. Erre annyit írt, de hát ki írja a törvényeket, Réka?
Hát te, édes, nagyképű barátom, és a hozzád hasonló fotelhuszárok, akik okoskodnak a kényelmes életükből, szatszangot tartotok egyből a szanghatársaitoknak. Ti írtátok meg ennek a világnak a szabályait, ami épp maga alá temet minket. A monogámia az emberiség legmélyebb bűntette, és amíg itt egy valaki is kapcsolatokba zárja a szerelmet, addig garantáltan együtt fogunk elpusztulni, mert közös a sorsunk emberek.
Nem és nem kéne már itt lennem egy ilyen elvetemült társadalomban, de együttérzésből még testet öltöttem. Nagyon félek, előbb fogok megbolondulni attól a fájdalomtól, amit az ember elkövetett a szerelemmel, a teremtő legelső megnyilvánulásával, minthogy végre teljességgel elintézzen a Mester.
Talán még van egy másodpercünk a nagy időórán..
Már nem is kiabálok, csak halkan kérem, ébredjetek fel a szerelemben, és akkor nem fogtok félni, hogy elveszítitek a társatokat, ha az mást is szeret.