……………esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy, igaz Isten, hogy xy-t igazán szeretem, hűséges házastársa leszek.Isten rendje és igéje szerint, holtomig, holtáig el nem hagyom sem egészségében, sem betegségében, sem örömében, sem bánatában……………
Magam részéről teljesen biztos vagyok abban, hogy a “férjem” – azért az idézőjel, mert erre is egy új szó kéne, hisz pont nem hozom a klasszikus feleség mintáit,- sokkal jobban szeretem ma, mint azon a napon, hogy örök hűséget fogadtam neki. És noha nem szeretek személyes névmásokat nagy betűvel írni, de itt most különbséget teszek: Neki, aki öröktől fogva tartja a személyt, és aki megmarad belőle akkor is, ha elmúlik az élete. Mert micsoda felfuvalkodottság, nagyképűség már egy személynek ilyet esküdözni, hogy képzelheti el bárki is, hogy előre, kellő önismeret híján tudná, miként fog reagálni egyes jelenségekre.
Ám az a zöld színű lángolás a szemén túl, a lénye mögött vagy előtt, szóval tényleg csak az isten tudja, hol, az meghallotta és komolyan vette az eskümet. És én ahhoz azóta is hű vagyok, és egy érzelmileg érett férj érti ezt.
Nem, én egyáltalán nem a szeretni tudás képességével születtem, esetemben ez egy jutalom, a bónusz az életben, melyet az egyes nehéz helyzetek leküzdése után szereztem meg. Igenis, egy-egy irdatlan párkapcsolati égi háború elmúltával mintha egyre csak nőtt volna a szívem, vagyis dehogy, csak én álltam el az útjából, én, én, a mindenbe belekotnyeleskedő én.
Így mára a szeretlek azt jelenti, hogy azt kívánom, hogy neked jó legyen, a boldogságot kívánom neked, mert mit ér az enyém a tied nélkül.
Azt kívánom, hogy legalább a te közeledben megvalósuljon az eredeti rend, és többen nők táncoljuk körbe a benned élő eredeti férfit, és ki-ki adja azt magából, amit hozzád tud tenni. És nekem teljesen helyén van az, hogy már nem én adom a mézeshetek lángolását, hogyan is adhatnám, hisz elmosta az idő azokat a heteket, de mindennél jobban kívánom neked, hogy életed végéig részese legyél ennek a friss, első, üde szerelemnek egy másik nő mellett, miközben persze engem is szeretsz.Hát naná.
Adom, amit tudok, hogy megtartalak, hogy bizton kísérlek, hogy ha kell leordítom a fejed felől a tetőt, ha elviselhetetlen vagy, veled vagyok a gondolataidban, a festményekben, az írásokban, az isten felé tartó lenyűgöző ölelkezésedben..És nem, és nem és nem akarok egyedül maradni, ha egyszer tényleg el kell menned, ezért is vágyom melletted az összes olyan nőt, aki úgy szeret téged, mint én, hogy megtartsuk egymást, ha zuhanunk..
És persze, hogy kapok emiatt gonosz üzeneteket, leszóló, kioktató, álkeresztény tételmondatokat, de már az első szóból kihallom, micsoda pokoli fájdalommal élnek egyesek, akik ezt azokon verik le, akik ki merik nyitni a szívüket. És tisztában vagyok azzal, hogy ebben a világban az ő gonoszságuk az úr, de azzal is, hogy nem csak ez a világ létezik. Pontosabban, hogy a világ nem is létezik, mert ez csak egy ideképzelt illúzió, és a szerencsések már ebben élve is felébredtek ennek igazságára.
Azok értenek úgyis engem, a többieknek meg további jó éjszakát.