(együttérzés szenvedő, szolgáló nőtársakkal)
végtelen elkeserít és szinte elviselhetetlen fájdalommal tölt el az a tény, hogy a huszonegyedik század elején, ráadásul a “buborékomon” belül is hány olyan nőtársam él, akinek még mindig meg kell felelni a klasszikus, patriarchális férfiuralomnak. És nyomatékosítom, nem a Férfit minősítem, ám sajnos évezredek óta az uralom szóhoz előbb használjuk a férfi jelzőt, mint a nőt.
Tudom, ismerem ezt az állapotot, az életemet is kockáztattam miatta, a gyerekkel a karomon rohantam ki a hóba zokniban. A bőrömön érzem, milyen félelmetes tud lenni a férfi, és meddig vagyunk képesek szolgálni a félelmeink miatt hamis urakat.
Miközben mi nők igenis az Úrra vágyunk és várunk, akinek a térde elé lehajthatjuk a fejünket, és akinek lemoshatjuk a lábát, és képesek vagyunk hazug urakkal is ezt megtenni, abban a reményben, hogy mozdulatunkkal egyszer csak lemossuk róluk önzésünk, egoista teljhatalmuk, önimádatuk és minket szolgává tevő jellegük.
Tudom, léteznek olyan élethelyzetek, ahonnan nem lehet elmenekülni – amúgy sem vagyok váláspárti, hanem a kapcsolati nyitást támogatom, – ahol a kiszabadulás egyetlen lehetősége lenne a saját kezű halál, de ezt még az “isten” sem kéri senkitől.
Éppen ezért nekem egyetlen megoldásom maradt, még akkor is, ha a felszínen nem látszik a férfiben az Úr, akkor is a legjobb inkább meghajolni előtte és lemosni a lábát, még akkor is, ha személyes szinten ezt nem érdemelné meg, mert ha a mi életünkben nem is lesz következménye ezen mosdatásnak, a szándékot, a magot elültetjük a semmiben, és ha el is pusztul ez a világ, a mi tiszta szeretetünk, a valójában szomorú, hatalmaskodó férfi mélyén lakó Úrnak odaszentelődő mozdulatunkkal legalább humusza leszünk egy új nemzetségnek, ha már elpusztult ez a világ, amit a férfiség döntött romlásba, és amit nekünk szolgálni kellett.
Nekem már amiatt érdemes volt élnem, hogy ha mást nem, magamat kiszakítottam az ilyen uralom alól, a felmenői mintából, hogy férjem hagyta magát, és miután lemostam a lábát egyszer, kétszer, harmadjára már megbecsülte, amit tettem vele, és azóta vigyáz a tisztaságára, és Férfivé lett. És azóta egyre csak kapom a férfiakat..és csak mosok, mosok és mosok..mert van mit. Ez a Nő feladata.