(szóval, “önkielégítsünk” mindennap nna)
a keresztényakármilyen-iszonyat anyaszentegyház egyik rettentő tette – mellyel számomra már réges-rég elárulta, hogy semmi köze az istenhez – az az, hogy a sötét szobába űzte a szexust. Gyalázata, hogy bűnnek címkézte testünk cirógatását, mindennapos hódolatunkat saját szentélyünkben. Emiatt nem tananyag a szexuális edukáció, hanem majd valamikor nyolcadikban elővesszük biológiaórán a péniszt, és többi orvosi szakszót.
Semmiféle kultúrája nincs az önszeretet testi mivoltának, ráadásul csak egy ronda és degradáló szavunk van rá, hogy önkielégítünk, ami nagyjából úgy viszonyul az aktus valódi szépségéhez, mint amikor azt mondjuk étkezés helyett, hogy zabálunk.
Katicabogaram, 2023, 85*85
És pont a nem létező szavak okán süllyed le ez a szépséges tett arra a szintre, ahol ma rejtegetjük. Igen, a szavainkkal predesztináljuk és minősítjük a tetteinket.
Ölünk érintése alapjogunk, sőt kötelességünk, ami napi szinten ugyanolyan fontos lenne, mint mosakodni. Mert ez az egy lehetőségünk arra, hogy testi úton imádjuk a bennünk lakó istent, és bejárata előtt életünkkel tiszteletünket adjuk.
Minden valamirevaló emberi kapcsolat azzal kezdődik, hogy magunkkal rendezzük a viszonyunkat, ha nem ismerjük saját személyiségünket, s képtelenek vagyunk ahhoz használati utasítást adni, akkor miért is várnánk el, hogy párban működjünk.
Az gyümölcsöző együttlét két(vagy több) önmagát ismerő, érett személy ismérve, és ez értendő testi szinten is.
Én például tudom, hogy délután muszáj minimum húsz percre kikapcsolnom magam a világból, hogy folytatni tudjam éjszakáig, tehát senki nem tervezzen velem közös ebédet és túrázást azután. De sorolhatnám még..
Puncika, 2024, 85*85cm
Ugyanígy muszáj lenne ismernünk a saját testi vágyainkat, kívánalmainkat, érzékeny pontjainkat is, amit csak mi fogunk felfedezni.
Az ölünk a bejárat istenhez, és ráadásul nekünk nőknek olyan szívünk van, mely a lábunk között is dobog, aminek gyönyörűségét kötelességünk végre verbalizálni, és a gyerekeinkkel egész kicsi koruktól kezdve természetesen beszélni az “önkielégítés” szükségességéről.
Sehol nem vagyunk ennyire egyformák, mint a vágyainkban, na jó, a fájdalmunkban is, de arról már sokat írtam.
Hanyatt dőlök a repülőmben(részlet) 2017, 85*85cm