Április közepén már nem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, nyár ez most vagy inkább tél? De mégis mindennél biztosabb voltam abban, lehetek egyszerre fiú is meg lány is, és egy nap átölelheti végre egymást a nyár és a tél.

thumbnail1 (3)

thumbnail (3)

A történetek szintjén az esélytelenek nyugalmával, semmibe kapaszkodó vasmacskáimmal  hánykolódtam maroknyi tengeren. S eközben tetőtől talpig, sőt azon is túl elöntött az öröm, hisz mellém szegődött a bizonyosság:

Én vagyok az a  tér, mely lehetőséget ad szobányi életem díszleteihez. És micsoda szerencse, hogy ajtóim is vannak.

Ezen a helyen meg mertem magamnak engedni, hogy három perc alatt égessen meg a szerelem megint, eszembe sem jutott védekezni, hisz tudtam, csakis önmagamba lehetek szerelmes. Most még az a luxus is belefért, hogy a férfi fel sem fogta, milyen fokú égési sérüléseket szenvedtem miatta épp. Nem is érzékelt, zsenialitása csodálatosan megvédte magától. Ilyet sem láttam még, első kirándulásom volt ez  a géniuszok világában.

thumbnail2 (2)Dehogy tiltakoztam, éppen ellenkezőleg, meghatott, ahogy vegyületekből próbálják kikeverni a szerelmet, ahelyett, hogy belezuhannának. Meghatott, ahogy halálos komolysággal vízre írnak fel kilométeres egyenleteket, és meg akarnak érteni valami olyat, amit csak imádni lehet.
Nincs más választásom, e lehetetlen helyen meg kell tanulnom nekem is szeretni.