!!Megváltó, felvilágosító film a férfiről
(számomra) a legszebb, legautentikusabb, leghitelesebb mű, mely a férfit ábrázolja. Ezzel kellene nyitni a lányok felvilágosítását, s nyomban a kezdetekkor eltörölni azt a hazug, álságos képet, mely a férfit kizárólagosságra, monogám keretrendszerre kárhoztatja. Amivel végül is lehasítja önnön magukról őket, s aminek az ég adta földön semmi más oka nincs, mint valami gazdasági, jogi megtartó rendszer, ami mára tökéletesen elavulttá lett. És ami valójában soha nem is volt időszerű, mert mindig is az ember szabad létezésére tört, szóval alapjogokat sértett.
Mert fel kéne végre fogni, a kettő, a pár nem létezik, a dualitás csak káprázat, délibáb, nincs itt rajtunk kívül senki és semmi, csak isten létezik..
A férfi napszerű, teremtés kori, szerte-széjjel áradó, ártatlan, még birtokolni sem, simán csak természete szerint létezni akaró attitűdjének ábrázolása ez a mozi. Ilyen őszintén és természetesen sugározná magát a férfi, ha még férfi lehetne. Nőről nőre ragyogna a fénye, és szeretne, vagy éppen csak megérintődne, vagy csak vágyakozna, de soha egyetlen pillanatra igazán meg nem állna. Egyetlen nőnél sem landolna, de mégis, amikor ráragyogna, egészen “hazáig” látna benne. Nem állna meg a jelenségen, mint ahogy a napfény sem ragaszkodik azon felületekhez, melyeket megvilágít.
Pont erre képes a férfi, – azon kívül, hogy használhatjuk kertásásra, villanyszerelésre, házépítésre, terhek cipelésére, de cirógatásra is -, hogy beragyogjon minket nőket, hogy fénye által jobban lássuk magunkat. Ez a férfi és senki más, semmi több. Nem társ, nem megtartó bázis, hanem csak fényforrás, aki jó esetben egészen az “istennőig” világít bennünk nőkben, aztán magunkra hagy a bennünk lakó legszebb, legmélyebb részünk tényével. Amit – ha még önmagunk valóságát realizált, szabad lények/nők lennénk, – el tudnánk viselni, mert tudnánk, a szeretőnk a túlparton van, akihez itt az életben csak térképet kaphatunk. És pont a férfiúi fényforrás által.
A film, a klasszikus, ma hetven százalékban válással végződő házasságokra pedig, – mikor elsétál egy esküvő előtt a főhős – egyetlen mondatot szentel. Na ezek is még várják a mikulást. És mindezt már 1977-ben, és azóta isten igazából semmi sem változott a fejekben, a poliamor csoport éppen pár ezer főjét számláló – és hadd ne vájkáljak abban, ebből ezt hányan is élik.. – tagsága jelzi azt, mekkora az a túlerő, ami lealjasította, lehasította önvalójáról az embert.