(a szerelemről még eredeti rangjáról)
Egyes művészek pszichiátriai kórképét olvasom, valahol elrettent ahogy dobozokba zárják ezen érzékeny lelkeket, és tudományos címkét ragasztanak rájuk. Hölderlin például a kataton őrült..
Persze, értem én, a rend a lelke mindennek, nevet kell adni a dolgoknak, de hadd csavarjak egyet ezen az egészen.
A legtöbb, valamilyen lelki kórban szenvedő alkotó a normális, az eredeti ember maga, az a földünket még a pályáján tartó meztelen létező, aki bevállalta a teljes fedetlenségét, hogy isten tolmácsa lehessen, és képessé váljon a hetedik napon félbehagyott munka tökéletesítésére.
Mivel én is alkotói munkával töltöm az időt, így arról hitelesen tudok nyilatkozni, hogy az egész biztos, hogy a művészeknek (is) adta át isten a stafétát, hogy folytassák. Adott nekik tehetséget, érzékenységet, a színekhez való bátorságot, átadta a legtökéletesebb nyelvi eszközöket. Használjátok, gyerekek. Ám egyet kért, ne hazudjatok, ne hallgassátok el, ha tudtok az igazságról, s csapjatok le, ha azt megsérteni látjátok, senki nem kért tőletek talmi szelídséget. És ami a legfontosabb, végig maradjatok meztelenek, ne vegyetek magatokra a szívetek eltakaró világi mezeket, mert csak így tudom segíteni a munkátokat.
A bátrak komolyan vették ezt, és miattuk nem zuhant még össze a föld halott, kiégett anyaggá, és tűnt el a fekete lyukban a semmiben. Ezen bátrak és meztelenek görgetik a Földet a Nap felé, “haza”..mert minden évkörrel egy kicsit közeledünk.
Diotima szerelmi leckét ad Szokratésznek
Ám ez az isten egyre nem gondolt, meztelen élni ezen a bolygón szinte lehetetlen, ekkora terhet, ezt az állandóan rájuk(ránk) áradó, irdatlan alkotói erőt aligha lehet ép ésszel elbírni, én is tudok mesélni erről..Nem, nem gyenge vagyok, hanem bőven ipari áramra vagyok kapcsolva, s olykor engem is széjjel feszít a magas feszültség. És még csak az isteni szerencse, a dolgok éppen úgy állása teszi azt velem, hogy (kb) ép az eszem, hogy nem menekültem én is valamelyik ma divatosan felcímkézett pszichés kórba, mint mondjuk Hölderlin.
Nekem az a trükköm, hogy ha érzékelem magamon az akármilyen pszichózis jeleit, mert szoktam, rögtön bevillan, nna, még nem vagyok elég meztelen, még van rajtam ruha, amit le kell vennem. Mert én nem landolok sehol ebben a krva életben, de ez csak az én a végekbe szerelmes őrült igyekezetem, és bőven lehet, egyszer majd elfogy az erőm nekem is a vetkezéshez.
Hörderlin “megőrülésének”, illetve a klasszikus világi cirkuszból való kicsekkolásának egyik oka élete egyetlen szerelme elvesztése volt. A fiatal, törékeny alkatú bankárfeleséget, Susette-t műveiben Diotimának nevezett el, akitől ugye Szokratész átvette a szerelem tanát..
“Elragadtatott éveket töltöttek együtt a kölcsönös szerelem sugárzásában, amelyben egyébként nyoma sem volt a testi vonzalomnak: szerelmük mély, lelki kapcsolattá nemesült.” – írja róluk a wikipédia. Szóval nem én mondom, hogy eredeti minőségében a szerelemnek semmi köze a szexushoz. De maszatoljátok csak össze emberek a vágyaitokkal, és rángassátok le az anyagba, hadd szaporodjunk.
Diotima
Hölderlin is, mint sok valódi művész, közvetlen kapcsolatot ápolt a szerelemmel annak eredeti minőségében, és Susette lényét használta vászonként, melyre rávetítette ezen erőt, aki ezen aktus során égi lénnyé, Diotimává lett. De egyszerűen a személy, az öntőtégely nem bírta el a magasfeszültséget, és szétégett a berendezés. Biztosíthatom, hasonló esetben az emberek 97%-ával ugyanez történne.. Ismerem ezt az erőt, nagyon közelről.
Hölderlin nem kataton bolondként halt meg, hanem csak egy állapotba, egy védelmi bázisra menekült, mert belátta művét nem érdemli meg ez a világ, és egy másik tájnak verselt tovább.
Szóval már testben elment Diotima után, mert eredeti ember volt, és halálosan komolyan gondolta a szerelmet.