Egyszer volt hol nem volt..Szóval sok évvel ezelőtt, talán van az 10 is, Hundertwasser festészete nyomában jártam. Szinte fejből tudtam, miről mit gondol, rengeteget olvastam róla, tőle. Órákat ültem a bécsi múzeumának egy-egy festménye előtt. Csukott szemmel is. Imádtam.
Akkor még csomó romantikus képzet élt bennem, mint például az, hogy a halottak lelke belém vándorol, meg ilyenek. Vigaszt akartam, és nem Igazságot. Ez idő tájt készült el az Árapály-Tengermadár című könyvem is, 50 festményemmel és hozzá írt szövegekkel. (Ursus Libris Kiadó, 2007)
Úgy láttam (szerettem volna látni..), hogy a híres Stowasser, aki aztán Hundertwasserré változott, míg festettem mögém állt, és azt súgta, fesd le nőiben, amit én már elkészítettem. Elég izgalmas évek voltak. Aztán egy ponton túl döntenem kellett, végigálmodozom az életem, vagy elég volt. És nekem elég volt. De emlékeként e kornak itt maradt csomó festmény, a legtöbbjük már gazdára lelt. Szép képek voltak azok, akkor még kínáltam valamit. Ma már nincs semmim szerencsére..
Egyik lenyomata annak a kornak a Hundertwasser emlékére című festmény, mely Forrai Ferenc pompázatos grafikai munkájának köszönhetően így díszíti a könyvet.(www.forraidesign.hu)
Az osztrák festőóriást halála után meztelen a kedvenc tulipánfája alá temették. A Die letzten Tränen (Utolsó könnyek) című alkotásából nő ki az én művem. Az interneten rátalált a festményemre a Hundertwasser alapítvány, és küldtek egy levelet, melyben megkérdezték, hogy vajon mindegyik képemen a mestert másolom-e. Elküldtem nekik számos más munkám, és akkor megnyugodtak..
És akkor hadd ne magyarázkodjak, így képzeltem el a 30-as éveim elején a halált..(Hundertwasser és a festőlány fabulája 2007, 85*85cm)
Most pedig jöjjön a gyakorlati rész, ami miatt ebbe az írásba belekezdtem. Az eredeti festmény már nincs meg, de most megrendelésre elkészítettem kicsi falra kicsiben. Persze 85*85 cm-t nem tudok hozni 40*40-es méretben 100%-ban, de igyekszem.. nagyon hű lenni az eredetihez. Izgalmas, megpróbáltatásos munka volt. De sikerült.
Tehát ez az, amit tudok. Magamat lemásolni, kis képet csak így festek. Mert ekkora méretben nem tudok újat, ahhoz tér kell, jó nagy szabad felület.
A megfestett selyem aztán faroslemezre kerül, dupla oldalú ragasztóval illesztjük arra rá, és tetszés szerinti fakeret vigyázza aztán. Természetesen nem csak ebből a festményből lehet kisebb kép, hanem szinte mindegyikből. Válogatni a www.somogyireka.hu galériáiban lehet, és nekem csak egy képcím kell..
Íme az elkészült 40*40 cm-es bekeretezett kép.
