A Duna partján magasodó Visegrádi hegyet az indiai Arunácsala – aki Shiva megtestesülése – női társaként, Shaktiként imádom.
Egy teljesen váratlan, meglehetősen abszurd pillanatban – éppen házat néztem a Dunakanyarban, és az ingatlanossal beszélgettem a parton – fedte fel erejét és titkát előttem Visegrád. Arra kért, vigyem el szenvedélyes szerelmét Indiába, Shivához, mert ő évmilliók óta nem tud mozdulni a folyó mellől. Azóta a két ország között utazok a szerelemmel.
A kőóriás számtalan ponton támasztott meg azzal, hogy tükörként felfedte előttem önmagát, hogy meglássam általa a bennem élő eredendő nőt, aki sokféle szerepben – anyaként, máterként, lányként, feleségként, szeretőként, szajhaként, öregasszonyként – ölt testet a történetemben.
Visegrád a láthatóvá lett Shakti erő, a jelenségvilágon keresztül átnéző női szem, aki – mert ismeri önmagát – képes meglátni a férfi Shiva természetét. Azt az egészet, akire rettentő szüksége lenne a huszonegyedik századi férfinak, mert egyre nagyobb tömegben hasítja le magáról, ártatlanságát, egyszerűségét, eredetiségét, és számos világi szerepben elveszve már csak végigvegetálja az életet.
Shakti a Duna partján
Megszakad a szívem látva azt, miben kínlódik a férfi, és amiatt, hogy szenvedése, útvesztése miatt egyre elviselhetetlenebb sérüléseket okoz a nőnek. Aki erre aligha tesz mást, mint válaszként lemásolja őt, és szintén lehasítja magáról őszinte, egyenes természetét. De csak így viseli el az életet. Csak ekképpen, önmagától már eltávolodva képes párba állni a hímmel, hogy végső és gyalázatos pusztulása felé araszoljon.
Mióta hőn áhított célom ebben a testben megleltem – és ténnyé vált számomra, a végső kiszabadulás sosem lesz az enyém, így halálomig ki vagyok szolgáltatva a sorsomnak – csak az együttérzés tart ezen a bolygón. Maradék időm azzal töltöm, hogy mélységes odaadással szerelmes leszek a férfiba. Tükörként elé állok, és felfedem a bennem élő Shaktit – aki számunkra, magyaroknak Visegrádként öltött testet – hogy meglássa általam imádott Shiváját. Önmagát.
Az együttérzés tart itt, az emberi lét kibírhatatlan átverése okán, mely személyes ént hazudik körénk évmilliók óta. Mindezt legszentebb eszközömmel, a szerelemmel kárpótolom. Ez még itt a feladatom a végére.
Imádom, tisztelem az eredendő férfit, a benne élő Shivát, akit csak a maga teljességét ismerő nő fedhet fel.
Ehhez a leleplezéshez várom érett nőtársaim segítségét, mert csak együtt sikerülhet.
