A legnagyobb kihívás a nagykép megfestése nekem. Maximum 2 méter hosszúságban és 90 cm szélességben tudok festeni, nagyobbat nem érek át,mivel fektetve festek. Ilyet általában megrendelésre készítek. Volt már rá példa, hogy csak úgy magamnak is, mert egy történeten nagyon túl akartam már lenni, és nem láttam akkor más megoldást, minthogy az összes lekötetlen energiám beleteszem. No mert egy nagy méretű festményhez kell sok-sok. Ja, meg idő, fegyelem, kitartás, heteken át, nap nap után. Csomó ideig nem látszik a változás, nem akar tűnni a fehér felület, aztán egyszer csak beindul.
2015 novemberében ültem össze a legfrissebb nagy méretű képem megrendelőivel, gyerekeik is jöttek a találkára, éppen csak körbe tudtuk ülni a kompjútert. Kértem, hogy otthon válasszák ki a festményeim közül a top 5-öt, amelyekből kiindulhatunk.
Férfiről és nőről fog szólni a kép, erre gyorsan rájöttem. A találkozásról a két végpont között. Amit megbeszéltünk még, hogy legyen a képen egy kajakos és a lány olvasson. Illetve az ég ne legyen piros, mint a korábban elkészített festményemnél.
Ennyi volt a biztos pontom, a többi a teljes ismeretlen. És naná, ilyenkor a zabszem a…mert mi van, ha elrontom, mi van,ha nem tetszik. Ha magamnak festek csak magamnak kell megfeleljek. Ráadásul a megrendelő pár kérte, hogy mégis hagyjak magamnak szabad teret, dehát itt voltak ők, mégsem lehetett ugyanúgy, mint szoktam. A festés idejére kicsit át kellett költöznöm hozzájuk, beléjük.
Aztán elkezdtem, nem volt nehéz kiindulni, mert ugye a kajakhoz kell víz, kezdjük akkor hát a hullámokkal.
Napokig csak hullámokat festettem. Irtóra jólesett, nem gondolkoztam, csak csináltam, ez volt a képen a biztos kézzel festett, ismert, nyugtató rész. Majd megérkezett lány és fiú. Először pont elrontottam, mert nem kajakot, hanem kenut rajzoltam, és az utolsó pillanatban ugrott be a különbség. Később kiderült, nagy szerencsémre.
Fák nőttek ki, lány zenét olvasott, fiú betűket hallgatott. Egyre jobban szerettem, amit festek. Végül is csak a 2015-ös gyönyörű évemhez kellett visszanyúlnom, mert ugye hozott anyagból dolgozunk..
Fák és dombok is szép lassan megpihentek a kezem alatt, és utána következett az ég, itt szinte csak le kellett másolnom a korábbi festményem, elmenni oda magamba, ahol azt a szörfös képemet festettem. Nem volt nehéz, még nagyon élt bennem.
Lányláb égbe nyúlik, tejút hullámzik rajta át. Boldog hetek voltak ezzel a képpel.
