Drága emberré lett istenem! Sosem fogom megtudni, történeted valóság-e vagy legenda csupán? Szóval, hogy létezik-e a földi életben tökéletes, előfordulhat-e az a kivétel, hogy az egy mégis meg tud jelenni duális világunkban? Szóval, hogy a maga teljességében anyaggá tud-e lenni a világmindenség legelső, legfelső uralkodója, aki amúgy közelebb van hozzánk, mint a saját lélegzetünk?
Egyáltalán elbírja-e az anyag ezt a fajta kisülést, magasfeszültséget, vagy már a közeledtét érzékelve széjjel ég szenvedélyétől?
A képen a 19.századi, angol festő John Everett Millais gyermek Jézusa, aki talán a játszadozás közben megsebesült, és vigaszért anyukájához szalad oltalomért.
Ám apró sebesülésével előrevetíti kálváriáját.
A vizet hozó kisfiú talán Keresztelő Szent János korai megjelenése, az ácsműhely szögei, a lábára lecsöppent vér kereszthalálának jelképei, a falon lógó háromszög a szentháromság hétköznapi tárgyként való jelenléte, a létrán gubbasztó galamb pedig a testtől eloldozódott lélek tükröződése. Mária pedig mintha már tudná, ki a gyermeke, és térdre zuhanó mozdulatával előlegezi Jézus jövendőjét, és már a kis sérülésben látja annak elviselhetetlen kínjait.
Ez a kép annak is a tanúbizonysága, hogy sorsunk eleve elrendelt, lényegében csak végig kell élnünk azt, és közben csöndben arra figyelni, aki ittlétünket irányítja, aki nélkül egyetlen levél sem esik le, és az akivel való önazonosság végül is a jézusi tanítás legfőbb gyönyörűsége. A történeteink, a holnapjaink lényegében már most, mint rétegek, egymásra vannak vetítve, és csak egyfajta tudati elhomályosulás okán nem látjuk az egész sorsunkat egyben. Ám a művészet képes felvilágosítani minket, és egyszerre megmutatni, egyetlen festményen egy egész életet.
Noha egészen kiskorom óta a jézusi legendában megjelent alak volt a példaképem, de nekem ez az egész történet túl messze volt, és megfoghatatlan maradt, és mivel esélyem sem volt olyan hiteles tanítóval találkozni, akinek legalább a tanítója személyesen ismerte Jézust, és akinek ujja száz százalék bizonyossággal az isteni önvaló felé mutat, ezért kénytelen voltam más kultúrkörökben, időben hozzám közelebb álló mestert keresni.
Mert mindig is reméltem, Jézus azóta eljött még egyszer, csak sokkal csendesebben, és nem csinált belőle az élősködő világi hatalom vallást.
Szóval az európai kultúrkörbe mélyen beágyazódott emberként egy másik korban, vallásban találtam meg Jézust, de ez nem változtat a lényegen.