Úgy vagyok vele, ha van egy boldog napom, rögvest szándékosan ki kell egyenlítsem szomorúsággal. Nem, sosem maradok a boldogságomnál, mert időbe vetettsége okán talmi csupán. Tényleg semmi okunk itt örömködni, amíg egynek is fáj. Időszakos “boldogságaim” semmi mások, mint elkendőzései annak a sikolynak, ami ittlétünk legfőbb jellemzője, és amit, aki még érzékeny, folyton hall. Ez a film ennek a sikolynak a kihangosítója, úgy, hogy másfél órán át csak idillt mutat.
Kötelességünk mindennap emlékezni a haláltáborokra. Persze az emlékezetünk nem menti meg a világot attól, hogy mindez újra elő ne forduljon.
De Auschwitzon nem nőhet virág, ez az emberiség begyógyíthatatlan sebe. Nincs terápia, nincs gyógyulás, feledés meg pláne. De miként is felednénk, hisz az azt kiváltó gonosz erő itt van közöttünk, és alig várja a percet, hogy újra ekkora felületen megmutassa magát.
“Szerettem” ezt a filmet, mint művészeti alkotás. És noha többen írják, az első tíz perc bemutatja, miről is fog szólni, és utána már “semmi” sem történik és “vontatott”, pont ezt szerettem benne, mert kellett ennyi idő a mind mélyebb nyomatékosításra. Nekem ez a “jól sikerült” Saul fia, mert amit Nemes Jeles bemutatni vágyott, és számomra hiteltelenül tette, az valahogy ennek a műnek sikerült. Talán, mert eleve egy könyv adta az alapját, meg jót tett neki a német nyelv és az eredeti helyszínek. A Saul csak úgy csinált, mintha, ez meg meg is csinálta. Hajszál választja el a kettőt egymástól, nem is érdemes vitázni rajta. Van, aki látja a hajszálat és van, aki nem.
Glazer Nemes Jelesnél is továbbmegy, és tényleg egyetlen filmkocka erejéig sem mutatja a Rudolf Hössék édenkertje mögötti rettenetet. De mégis az egész filmet átsugározza a falak mögötti gyötrelem. “Kedvenc” részem a szeretői viszony ábrázolása, az ötgyerekes mintaférj, Höss és az egyik fogoly szexuális kapcsolata, akit, miután már nem kellett, pincébe zárt, hogy éhen haljon. Nincs jelző erre a típusra, az emberi nyelv nem képes ilyen mélységes sötétbe alábukni.
A kert végén nagy kőkerítés, amit majd rózsával futtatunk be, meg bokrokat növesztünk elé, hogy ne lássuk a krematóriumokat, de igazán nem zavarnak, valahogy a táj részei. (Német) rend van, télen havazik, a tavasz rügyet bont, égnek a zsidók..Hogy lehetne erre szavakat találni.
Szerettem a film mágikus realista részét is, ahol az egyik Höss-kislány álmában almákat rejt a sírgödrök mélyére. Ám olyan erővel álmodik, hogy a foglyok bele tudnak nyúlni az álmába, almába, és összevesznek egy szem gyümölcsön, mielőtt éhen halnának. A váratlan kitört csatározás okán gyorsabban szabadulhatnak ki a halálba, mert lelövik őket a viszály láttán egyből.
Borzalom, milyen szövegeket lehet összeállítani az egyes betűkből, ez a leírás is ilyen.
https://www.theguardian.com/world/2024/mar/24/brigitte-hoss-auschwitz-zone-of-interest-rudolf-oscar-winning-thomas-harding