Nagyon szeretem a karácsonyt, persze csakis a születési jelkép miatt. Fát évek óta nem állítok, ajándékot nem veszek, nincs beigli, sem vendégjárás, isten ments ez a világi hájp a legszebb ünnep körül, hisz eredeti tisztaságában akarom megélni azt.
És nagyon örülök, hogy keresztény kultúrkörbe születettem, mára persze nehezítettebb egy kicsit a pálya, hisz rendesen el vagyon koptatva ezen fogalom, de ez még inkább afelé hajt, hogy átvergődve magam azon a mocskon, mely köré gyűlt, egészen a forrásáig hatoljak. A kereszténység nekem nem életmód, nem tízparancsolat, de még a feltétel nélküli szeretet elsajátítására tett igyekezet sem, hanem csak és kizárólag a központi tételmondatának imádata, mely szerint én és az Atya egyek vagyunk.
Nekem itt kezdődik és végződik a biblia. Ennyi a tanítás, ezért kaptam az életet, ezért a sok fájdalom és szenvedés, hogy ne csak meghalljam, elolvasni bírjam ezt a pár szót, hanem meg is valósítsam azt, melyről tudom, hogy számomra, aki mindezt ide leírom, lehetetlen.
Mária menstruációs naptára (2022, 85*85cm)
Jézus pedig az élő példa arra, hogy létezhet olyan sors, mely csak és kizárólag ezen kijelentés megvalósítására szánta az életet. Na meg afféle figyelmeztetés, hogy bizony az utolsó lélegzetvételig rendkívüli kitartásra és éberségre van szükségem, mert ugye “az ördög nem alszik”, és ha egy Jézus – aki a legragyogóbb emberi részem szimbóluma – is elbizonytalanodott a kereszten, akkor én mire számíthatok.
Ám a legutolsó mondata – én Istenem, miért hagytál el engem – éppen annak a pontos megvilágítása, hogy a személy, aki jelen esetben egy harminchárom évig élt zsidó férfi, a halála pillanatáig az is marad. Vagyis, hogy a megszabadulás – amit a kereszténység feltámadásnak hív – nem a személyiség körén belül történik meg. Tehát, hogy a még 99,9%-ban magát az Atyával egynek érző isteni fiúban is ott az az “istenverte” 0,01%-os kétely, hogy de mi van, ha mégsem..ami kínhalála közepén azt feltételezi benne, hogy azért mert épp dárdával szúrják át a halandó testét, a legnagyobb köré szőtt illúziót, s mert ecettel itatják, friss víz helyett, és ezrek kívánják épp a vesztét, annak a jele, hogy elhagyta az Atyja.
Veronika kendője (2023, 85*85cm)
Pedig dehogy, ő ott feszül ki mögötte rettentő alapzatként, irtózatos bázisként, melyen ez a szörnyűséges-gyönyörű emberi sors megjelenhetett. Isten soha sem hagyta el őt, képtelen is lenne, ha elhagyta volna nem bukkanna fel Jézus énérzete, hisz Istentől való minden..csak hát Jézus is elvesztette az éberségét, a végső pontra fókuszáló figyelmét egyetlen egy pillanatig.
Jézus nekem annak a jelképe, hogy mik itt az esélyeim, hogy emberi mivoltomban az utolsó pillanatig érezni, örülni, sírni, fájni, szenvedni fogok, vagyis, hogy a megszabadulás sosem lesz az enyém, ami nem azt jelenti, hogy az attól ne létezne, csak nem nekem.
Én sosem leszek megszabadult.
Emberré válásom lehetőségeit, tisztánlátásom ünneplem a mai nap, na meg azt, hogy az idén még nagyobb területeket hódított el bennem a szerelem, mert ez a szabadulásom egyetlen praxisa.
Golgotám (2023, 85*85cm)
