tél van, befagyott tó a szülőágyam
*********************************************************************************************
akkor döntöttem el, leszállok a székemről, letépem a szememet eltakaró sálat és elindulok megkeresni, honnan került a szeretlek szóba a friss levegő
********************************************************************************************
a szerelmes szó egymagában éppen csak egy lélegzetvételre áll meg az életben, hogy tovább maradhasson, meg kellene, hogy támassza egy személyes névmás és egy igeidő, de ők alapvetően alkalmatlanok erre, így a szerelmes egymagában eldől, elesik
*************************************************************************************************
csak ő hiányzik e minden pontján önmagammal telített magányban
***************************************************************************************************
a kis szobámban aztán e társtalanságot, mintha én lennék az, ketté majd hárommá vágtam, így született meg történetem legszebb szerelmes párja, majd triádja
****************************************************************************************************
végestelen végig vártam valakire, de annyira el voltam foglalva a mindenütt daloló, északi csenddel, hogy észre sem vettem, mikor megérkezett
****************************************************************************************************
addigra a világmindenség legszebb randevújára érkezett
*******************************************************************************************
e pompa, északon, bolygónk legártatlanabb pontján érkezik a földre
********************************************************************************************
beleszerettem abba, amit láttam, a lányba és a fiúba is egyszerre
**********************************
********************************************************
erőt gyűjtöttem a legédesebb ölelésben
***************************
*****************************************************************
ahol addig lehetetlennek tűnt áthatolni, ott egyszerre csak rés nyílt
******************************************************************************************
szeret. végre egy ige, melynek nincs múlt ideje
***************************************************************************************
belefestettem a történetébe egy olyan szerelmet, aki már majdnem úgy ölel, mint a halál
*******************************************************************************
a szerelem a végső ölelés a tükröződése, s bízom benne, aki sokszor és mind mélyebben szerelmes az szinte észrevétlen érkezik meg a halálba, mert már emberként abban létezett