tél van, befagyott tó a szülőágyam

*********************************************************************************************

 

akkor döntöttem el, leszállok a székemről, letépem a szememet eltakaró sálat és elindulok megkeresni, honnan került a szeretlek szóba a friss levegő

********************************************************************************************

a szerelmes szó egymagában éppen csak egy lélegzetvételre áll meg az életben, hogy tovább maradhasson, meg kellene, hogy támassza egy személyes névmás és egy igeidő, de ők alapvetően alkalmatlanok erre, így a szerelmes egymagában eldől, elesik

*************************************************************************************************

 

csak ő hiányzik e minden pontján önmagammal telített magányban

***************************************************************************************************

 

a kis szobámban aztán e társtalanságot, mintha én lennék az, ketté majd hárommá vágtam, így született meg történetem legszebb szerelmes párja, majd triádja

****************************************************************************************************

 

 

végestelen végig vártam valakire, de annyira el voltam foglalva a mindenütt daloló, északi csenddel, hogy észre sem vettem, mikor megérkezett

****************************************************************************************************

addigra a világmindenség legszebb randevújára érkezett

*******************************************************************************************

e pompa, északon, bolygónk legártatlanabb pontján érkezik a földre

********************************************************************************************

beleszerettem abba, amit láttam, a lányba és a fiúba is egyszerre

******************************************************************************************

erőt gyűjtöttem a legédesebb ölelésben

********************************************************************************************

ahol addig lehetetlennek tűnt áthatolni, ott egyszerre csak rés nyílt

******************************************************************************************

szeret. végre egy ige, melynek nincs múlt ideje

***************************************************************************************

belefestettem a történetébe  egy olyan szerelmet, aki már majdnem úgy ölel, mint a halál

*******************************************************************************

a szerelem a végső ölelés a tükröződése, s  bízom benne, aki sokszor és mind mélyebben szerelmes az szinte észrevétlen érkezik meg a halálba, mert már emberként abban létezett