Ha nem festettem volna, ez az ősz csak egy a sötétségbe hulló, búcsúzásokat, halálokat, mind mélyebb egyedüllétet magában hordozó időszak lett volna, ahol egyre vékonyabb védőréteg borít, így az ittlét egyre fájdalmasabb és félelmetesebb. De hála istennek festettem, s most már tudom, az alkotás a kulcs, mely ajtókat nyit ott, ahol már azt hittem, nincs tovább. Így decemberbe megérkezve tudomásom lett egy, a nappali énem számára nehezen elérhető tájról, egy négyrészes utazásról, s visszanézve gyönyörű értelmet nyert az egész őszi vándorlás.
1. AZ ARUNÁCSALA HEGY KERESZTMETSZETI RAJZA
Történetem legelejére tértem vissza, oda, ahol még csak terv volt létezésem, hogy a művészet segítségével átfessem érkezésem. Hogy önmagam saját méhembe fogadhassam vissza, fogantatásom ragyogó aktussá emeltem, s Octave Tassaert festményének szereplőit kértem meg, hogy tüntessék el rólam emberi természetem, és fedjék fel a gyönyör mélységeit.
A nászt az Arunácsala hegy gyomrába helyeztem, melynek tanúivá a hegy körül élő pávákat tettem. S miközben a tizenkilencedik századi kép éteri lényei eredendő örömömmel ajándékoztak meg, ráébredtem arra, itt mindannyian új életet hordunk a szívünk alatt, és ittlétünk egyetlen célja önmagunk önmagunkból való világra hozatala. A kinyilatkoztatás forrásához érkezve magam mellé hívtam a bibliai történetből számomra mindig is hiányzó alakot, a macskát. Ezzel fedte fel magát előttem az eredeti angyali üdvözlet.
2. MÁRIA MENSTRUÁCIÓS NAPTÁRA – A SZENT PETESEJT
A Máriává válás előfeltétele a szenvedés, hisz csak a kín, a nélkülözés, és a bánat bír azzal az erővel, mely képes leszaggatni a hozzánk nőtt jelmezeinket. Mária a tökéletesen áttetsző, énjét önnön valóságában feloldott női minőség, a lény, kinek lényege az Úr imádata. Mária a tisztánlátás és a legfinomabb érzékelés szimbóluma bennünk, az a szem, mely átlát az összes maszkon és szerepen. Ő az, akit kérdezzen is bárhonnan a világ, válaszát mindig az adott kérdező szívébe szúrja bele. Nem is értik hát gyakorta szavait. A szűz jelző pedig nem történeti, személyes jellegű, hanem szigorúan szellemi minőség.
Szűz Mária az, akibe nem hatolt még be a világ, s ha sír, ha gyászol, lényege a kettősségektől mindvégig érintetlen marad.
Negyvennyolc év kínja és bánata tett bátorrá ahhoz, hogy a bennem élő Máriát meg merjem közelíteni, s visszafogadjam magamba halandó énemtől való megváltóm megszületésének reményét.
A koronáján át Máriába behatoló szépséges petesejt jelzi, hogy a bennünk élő istenember fogantatása szellemi természetű, hisz az életben, mint személy soha nem fogjuk elérni eredeti jellegünk.
3. SZOROZD MEG ÖNMAGADAT ÖNMAGADDAL HÉTSZER
Önnön megváltómat hordom a szívem alatt.
Egy festmény erejéig magamba fogadom a lehetetlent, mely az ábrahámi tettben ölt jelképes alakot. Az atya emberfeletti kéréssel fordul az idős férfihez, s csak amikor bizonyossága lesz afelől, hogy Ábrahám szereti annyira, hogy képes lenne érte feláldozni a fiát, rántja ki kezéből a kést. Itt válik nyilvánvalóvá, a szeretet nem formálható, változásnak kitett érzelem, hanem létezésünk alapja.
A bennem növekedő, belülről rugdosó Ábrahám adott szeretetleckéket az ősszel. Életem végéig tartó várakozás ez, ahol önmagammal vagyok várandós.
4. HÁRMAS IKREK – A PLACENTA DICSŐSÉGE
Hármas ikrekre várok. Amit tehetek nem sok, de meg kell próbáljam, hogy a művészet eszközeivel világra hozom mindhármunkat.
Várandósságom élethossziglan tartó folyamat, ahol a születés a saját halálom.
Ez az én idei születéstörténetem.