Anyu halála óta körbejárt az év, a mai nappal most már egy olyan sem lesz az évben, melyet ne ismernék nélküle. Jártam anya nélküli márciusban, augusztusban, karácsonyban..2016.február 17-én  búcsúztunk el  a kórházi ágynál délután. Persze honnan is tudtam volna, hogy az utolsó találkozás  az. Akkor…Akkor mit csinálok? Akkor vajon máshogy csináltam volna? Még szorosabban fogtam volna? Jó, hogy nem tudtam, jó, hogy engedtem menni, sőt biztattam, hajrá, “meg tudod csinálni”..

 

SAM_6188

 

Színes volt a gyászév, sőt elég tarka, kereste még magát. Nem igazán tudott megnyugodni egyetlen színnél sem. Pirossal írt boldogságról, zölddel haragról, sárgával bosszúról, lilán sírt és mikor aludt sem vesztette el teljesen a színeit. Pedig mindvégig a feketére vágyott, ahogy anyu “megmondta” nekem halála után pontosan: “Ne hívj, Réka, hadd ne jöjjek vissza már! Gyere te közelebb hozzám!(..) Én itt tartózkodom, ahova nem érnek el a szavak, az elme számára ez a tökéletes sötétség és csend.”

(teljes szöveg itt:http://somogyireka.hu/anyu-emlekere-1950-2016/)

 

DSC02903

anya és szófogadatlan kislánya

Nem voltam elég szófogadó, de emlékszem, életedben sem. Hiába mondtad, hogy balra menjek, én inkább a másik oldalt választottam. Mintha harcoltam volna veled, nem tetszett, ahogy te csinálod, nem akartam úgy, mint a tied. Viszont  a halálodban szóltál hozzám először úgy, hogy a lélegzetem is elállt, itt most már szót kéne fogadnom, és tudni, imádni, hogy egyedül ez az innen nézve sötét és csend a valós, és a színek pedig csak elfátyolozzák azt..

Szóval, mit szólsz akkor, ha holnaptól megpróbálom és felveszem a feketém, a leggyönyörűbb éjsötét színem? Segíts, biztass, hogy érdemes! Te már “tudod”. Nem akarom becsapni magam a színekkel..attól persze még megjelenhetnek, de át akarok látni rajtunk, haza hozzád, hozzám. Haza már.

 

Zsuzsa14

kit rejt a doboz?

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save