Nem pontozom, nem tudom..érzésből írtam, szomorúságból, és lehet, hogy nincs igazam..
(részlet egy kihangosított párbeszédből) „Laci, te, ne már, hát nem ezt beszéltük meg! Ha már te is feladod, kire bízzam rá a szót? Eddig oly csodásan használtad, az emberi nyelvet a hegy tetejére vitted fel, erre most meg szemetet túrsz vele? Hisz amikor a Genji herceg unokája nem vette észre a kolostor melletti kiskertet, mely nyolc fát őrzött és olyan aprócska volt, hogy érzékszerveink számára alig befogadható, még ott se adtad fel, s te, az elbeszélő hírt adtál a világ legszebb kertjéről, mely megtartja az összeset..Erre most meg itt ez az apokaliptikus horror, ahol még az is kiderült, a humorérzékünk is teljesen más. Mert ugye azt mondtad a Szegőnek az interjúban, hogy humoros elbeszélést írtál, hát naja.”
KL zárójelbe tette eddigi életművét, és a Herscht 07769-cel koronázta meg azt. Nincs ezzel baj, születtek már mindent feldúló művek, hullák kifordított belsőségeire írt szövegeket, volt itt már minden, nem vagyok (annyira) finnyás, nem erről van szó. Hanem, hogy KL eddig nem csak irodalmár, író volt, hanem egy komoly kereső is, akinek a műveit hiteles, nagy tanítóktól ránk maradt szövegei mellett, mint világi-művészeti kísérő lehetett olvasni. S aki fejest ugrott a KL-univerzumba, érezhette azt, támaszt kapott az útra. S, hogy nincs is annyira egyedül a semmi felé haladó/kapálózó/csapdosó mozdulataiban.. Milyen sok helyen is jártunk eddig, azt a házat szerettem a legjobban, melynek ajtaján felváltva dörömböltünk, aztán Genji herceg után rájöttünk, ahol sebesre vertük a kezünket ott még ajtó sem volt, nemhogy ház..
Vagy így jár az, aki elunja a várakozást és rossz helyen keresi a reményt, az énben, az életben elrejtve, és kétségbeeséssel vegyes dühében a „másik oldalra” áll, szóval, ahelyett, hogy tovább tűrné a semmi előtti életfogytiglan várakozást, inkább szétbssza (szabadon KL után, hisz mióta meri ezt a formát használni a szövegében, én is merem) ezt az egészet? (hadd rímeljek már a kötet nyelvezetére, erre a betűket kihagyásra a szitokszavainkból)
Mert lehet elnézem ezt valami szerencsétlennek, aki mert már az alapjai voltak szörnyűek, apa abuzálta, anyja verte, akinek az esélye sem volt elindulni semerre, hogy a rombolást választja műfajként, de nem KL-nak, aki a legkifinomultabb képességeket, alapokat kapta az úton..
Vagy csak arról van szó, hogy kihagyhatatlan az apokalipszis a cél előtt? Én meg csak be vagyok szrva, hogy mi minden jöhet itt még kerteken innen és túl? Na de ha így lenne, akkor miért kell zárójelbe tenni az eddigi egész utat?Az eddigi életművet?
(ja meg még valami, ez az angyalok súgnak nekem ezoterikus szöveg még a Szegő-interjúból.. az angyal, aki megbökte a hátát és leíratta vele az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című könyvet.. Ne már, nincs itt senki rajtunk kívül, maximum a finomabb és durvább agyi struktúrák, amit persze bőven ér angyalként tárgyiasítani, de azért itt egy kikacsintás elkéne, valami korrekt angyaldefiníció, mert ez így csak egy felsőbbrendű énről szól, akinek már nem akárki, hanem az angyal diktál. Miért nem elég csupaszon az én? Neki is elhittem volna azt a kötetet?)