óó, én ezt most nagyon szerettem, és roppant mód meglepett.

Pontosan így, ilyen gyönyörűségesen vannak az életeink összekötve, a fonathoz is három tincs kell, egyedül nem megyünk itt embereként semmire. Anélkül, hogy tudnánk róla, jó akaratunk, imáink, szándékunk körbeöleli a földet, és lehet sosem fogjuk megtudni, miképp, de hat egymásra.
Az emberi faj sajátja az egység, az összefonódás, a kaláka, aki ki akar válni, önösen akar lenni, beteg ráksejtté válik, nem is csoda, hogy ez a betegség akadályok nélkül falja fel az emberiséget ma. Pedig olyan nagyon egyszerű is lehetne..ha nem saját magunk lennénk a cél, hanem egységben gondolkoznánk.
Én megtervezem, ő imát mond érte, a harmadik megcsinálja, a negyedik a hatására kap új lehetőséget élni.

 

 

 

 

 

 

 

Három nő, három kontinens. Mind rettentő nehéz élethelyzet közepén, ahol szinte csak arra van esélyük, hogy összetörjenek. Az indiai nő kislányával menekül át az országon, ahol – azt állítja a film – a tehén sokkal jobb lehetőségekkel indul, mint egy egyedülálló nő. A dél-olasz lány feje fölül – apja balesete után – el akarják árverezni a hajfonatokat gyártó céget és a családi házat, és csak úgy tudná megmenteni a családot, ha anyagi okokból hozzámegy ahhoz a férfihez, akit sosem szeretett. A tiptop, supercool, kanadai ügyvédnő három gyereket egyedül nevelve megkapja a legrosszabb hírt az orvostól. Aztán ez a három sors egy ponton összefonódik. ( arról persze lehet vitázni, az India-ábrázolás, a dél-olasz még babonás, elmaradottság bemutatása mennyire hiteles, a kanadai nő az szerintem tipikus..)
Igen, pont gyönyörűen írna a sors, ha hagynánk helyettünk alkotni, ha félreállnánk végre..

 

 

 

 

 

 

A kulcsmondat kicsit Coelho-s, mely szerint ahol akarat ott megjelennek a lehetőségek is..
Nem, egyáltalán nem hiszem, hogy az életben elég akarni és tenni és akkor majd minden irányba fordul, de ez a film mégis egy kicsit elringat ebben a reményben, és persze ott végződik, ahol minden mese.

De a néző mégis elhiszi, aki ennyi sárkánnyal megküzdött már eddig, amellé csak odaszegődnek egy kicsit az istenek, segédnek.