egy új és egyre népszerűbb kezdeményezés van az Inga-ban, Liberta Csonka eddig is vezetett kisebb körökben filozófia kávéházakat, de így, hogy teret kapott kezdeményezése a Puzsér Robiék-féle “új Pilvaxban”, egyre szélesebb körök érdeklődnek az efféle találkozások iránt.
Tegnap több, mint ötvenen vágytak megosztani véleményüket szabad akarat és determinizmus témakörben. Liberta nagyszerű hátteret adott ennek a két órán át tartó szellemi sziporkázásnak, ahol teljesen megdöbbentem. Persze lehet, az van, hogy ezen a helyen a Puzsér Robin nevelkedett, vita és érvelőkészségből csillagos ötös fiatal titánok gyűltek csak össze, vagy pedig simán csak minden látszat ellenére ennyire jól állunk magyarok érett és színvonalas gondolkozással.
tükröm tükröm mondd meg nékem, ki vagyok én? fel sem fogom, hogy bárki számára van ennél fontosabb kérdés. nekem hároméves korom óta evidencia.
A beszélgetés 99%-hoz nem tudtam hozzászólni, hisz az okosakat, az egyes tanításokat pontosan felsorolni tudókat, neveket, idézeteket szinte kívülről fújókat csak csodálom. Ültem hát és tátottam a szám, ahogy a tizedik, tizenötödik vendég színvonalasabbnál színvonalasabb szinten tett hozzá a kérdéshez.
Igenis rendkívül fontosnak tartom a gondolati teret, a filozófia is lenyűgöz, alapvetőnek tartom, hogy minden tettünk mögött megdolgozott elméleti háttér legyen. Jómagam is folyamatosan írom életem két legfontosabb témájának: a párkapcsolatok forradalmának és a festészetnek a filozófiai/gondolati hátterét, vázlatot készítek mindenhez, mielőtt kivitelezem. Igen, erre jó nekem a filozófia, elgondolom, megértem és utána csinálom, élem.
Ám azt tudom, sem a képeim, sem a párkapcsolataim gondolati háttere, sem aztán azok megvalósítása nem cél. Lényegében a filozófiával/szerelemmel/művészettel fárasztom le magam annyira, hogy már csak üvölteni vágyjak, elég!!
Így tettem tegnap is, visszafogtam magam persze, mert ötven év alatt megtanultam kicsit viselkedni, de csak kicsit..és miután végighallgattam a szebbnél szebb elképzeléseket arról hogyan is állunk szabadsággal, akarattal, és eleve elrendeltséggel, annyira elfáradtam – igen, a filozófia, a szerelem, a művészet fárasztó, mert még a személyes én territórium – hogy nem maradt más választásom, ebben az önmagam is sarokba szorított helyzetben, hogy végül “belekiáltsam” a közösségbe: na de na de na de ki vagyok én, akiben mindez felbukkan? Hogyhogy a gyökérokot nem vizsgáljuk meg?
ez pedig a kérdés végén van..a “válasz”, amit kimondani nem lehet, megérteni pláne nem, mégis mindenki “ismeri” , mert közelebb van, mint a retinánk..
Engem a gondolkodás, a művészet és a szerelem elhoznak az énem pereméig, ahova megérkezve, kimerülve a nagy erőfeszítésben, a szakadékom felett láblógatva ülve egy kérdésem marad, és itt sem filozófia, sem szerelem, sem művészet nem segít!!
Ha valamit gondnak látok, hogy egyes eszközöket, így a filozófiát, a művészetet, a szerelmet, na meg manapság “spiritualitást” is a legfelső polcra tesszük, és azt nem hagyjuk szabadon “istennek”. Így egyre nagyobb a veszélye annak, hogy csak nő-növekedik a sok művészi, filozofikus, spirituális én, már akkorák, mint a lufik.
A hozzászólásommal a végén egy a lufit kipukkasztó tűként akartam/nem akartam funkcionálni, ezt nem tudom, ki volt, aki megszólalt. Valaki, akinek meg kellett azon a ponton szólalni..
Örültem Libertának, a vele való kapcsolódásom ezzel a találkozással célba ért, megértettem barátságunk, majdnem szerelmünk okát, a tanítást, amit egymásnak adunk. Sok sikert neki a folytatáshoz.
Meleg szívvel ajánlom a programjait, a fb-oldala nyilvános, ott mindent megtaláltok.