Mióta olcsó gurucskák kiárusították az Igazságot – és két kattintással végtelen mennyiségű tanítást hallgathatunk, olvashatunk – egyre több életben jelenik meg a szabadulás vágya a káprázatból, mert mindez ma divatos, jól hangzik. Innen is csipegetünk egy kicsit, onnan is, aztán összetákolunk belőle valamit. A legpimaszabbak pedig anélkül, hogy igazán nekiveselkedtek volna a keresésnek, iskolát nyitnak, és arról prédikálnak, hogy megtalálták azt, amit nem lehet megtalálni. Mert a szabadulás sosem lesz a személyes éné.
Amit tapasztalok, hogy javarészt jogosítvány nélküli félőrültek tömege száguldozik az úton vágyott önmaguk felé, szuper autókban ülnek és eszméletlen baleseteket okoznak, ők azok, akik kiordibálnak nekem az autójukból vagy rám villognak, mert azt hiszik, ismerik az utat és a közlekedési szabályokat, pedig még a kresz-vizsgát sem tették le. Ők azok, akiket zavar az, hogy egy lángoló, füstölő autóban ülök, mert szerelmetes tüzem lángra lobbantotta a járművem, ők azok akik nem értik, miért is fáj az úton levés. De hát mit is csodálkozom, persze, hogy nem értik, mert valójában el sem indultak még.
Lilith kacskaringós vonalat húz egyenesen, 174*84cm
Magamról annyit, hogy tizenkilenc éve tanulóvezető vagyok, és egyetlen métert sem mernék megtenni az oktatóm nélkül – akit épp Lilith-nek hívok – és végtelen megnyugtat az a tény, hogy az ő lábánál is van egy fék, amit benyomhat, ha letérek az útról. Csak mellette ülve nem félek attól, hogy lángolok. Ő az, aki biztosít arról, hogy a végső valóság keresése, nem holmi önfeledt szabadságképek felé való száguldozás, hanem leginkább rettentő lassú, gyakorta irtózatos fájdalmas próbálkozás. Az övé is huszonkilenc évig tartott, hogy Évából Lilith lett..
Mellette szereztem meg azt a tudást, hogy nem az út az, ami fáj, hanem az eddig magamról hitt képzetek, melyeknek mind meg kell halniuk az út alatt. Aki ezt letagadja, az nyomatékosítom, rá sem lépett még az útra, vagy már az első pihenőhelyen iskolát nyitott.
A szabadulás vágya a leggyötrőbb tapasz, तपस (önmegtagadás), ami teremtett lényünk ellen tör, s lángra lobbant, és mi addig őrjöngünk, míg magunk is tűzzé nem leszünk.
Persze aligha kedvelik a magamfajta járműveket a többiek, egyrészt zavarom a száguldozásuk, másrészt meg félnek, hogy lángba borulnak ők is, ha a közelembe kerülnek, pedig valójában annál jobb nem is történhet velük.
work in progress
A leggyalázatosabb az a fajta – és pont tegnap találkoztam egy ilyennel – aki, noha évtizedek óta jár Indiába, és az összes műguru tanítását kívülről fújja, és közben rettentő depresszióval küzd, de nem szégyelli magát, és életvezetési tanácsokat ad nekem. De isten lássa lelkét, legalább ez őszinte volt, és reggelre virradva a levele várt, hogy letilt, mert nem bírja elviselni a tüzemet, mert a közelemben megég, úgyhogy gyorsan arrébb is hajtott, és ajánlott nekem két terápiát. Szerinte el kellene mennem az anonim szexusfüggőkhöz.
Ó édes istenem, tudtam, hogy nagy az isten állatkertje, de hogy ennyire..ezt az eszement égi tüzet, ami isten legnagyobb ajándéka, s mely valótlanságom elégetésére hivatott, s melyről a Mester azt írta, áldott vagy Réka, mert ami benned lobog, az felolvasztja a hegyeket, megszállottságként, szexuális függésként értelmezte. De hát pont annyit lát belőlem, ahol ő tart.
Óvjon a jószerencse az autóvezetést oktatók nélkül gyakorlóktól, akik azt hiszik, rálátnak arra, hol járok, és akkora a dölyf bennük, hogy azt hiszik, lehet az életünk több, mint tanulóvezetés.
Én az biztos, hogy a halálomig nem veszem le a járművemről a T-betűt.
