állandó téma az, vajon egyenrangú-e a poliamoria és a monogámia?
Ezzel az írással most csak és kizárólag a téma “filozófiai, eszmetörténeti, esszenciális” részével szeretnék röviden foglalkozni, tehát egyáltalán nem arról írni, elfogadom-e az egyik vagy a másik modellt, mert nem erről van szó. Vitát se
m szeretnék generálni a két tábor között, mert az igazság mindig a kettő között van, és afelé emberi testben csak közelíthetünk.
Kizárólag a szerelem fogalmával foglalkoznék objektívan, melyet ezen a ponton tárgyiasítanom kell, tehát kénytelen vagyok, mint önálló jelenség foglalkozni vele.
Kutatásaim során odáig jutottam, hogy az életben a szerelem/szeretet jelenségében van jelen valami olyan erő, entitás, melyet azzal a címkével tudunk illetni, hogy nem e világi. Valami, ami az ismert énből indul ki, de melynek forrása meghaladja a személy kereteit. A magam viharvert és meglehetősen tüzes jellegével odáig jutottam, hogy e fogalmat megtettem az isteni első alkotásként, aspektusként. Szóval a szerelem/szeretet az a valami, ami még isteni is és már emberi is egyszerre. Egy döbbenetesen gyönyörű erőtér, ami felett nincs az embernek hatalma. Sem joga semmiféle módon szabályrendszerbe foglalni, a nevében törvényeket írni, és a legkevésbé azt hinni, hogy tudjuk, isten mit akart vele, miért teremtette.
A szeretet/szerelem már/még nem a valóság territóriuma, hanem már teremtmény, mert tudunk róla. És arról, amiről már tudunk valamit, az nem lehet az igazság, mert arról nem lehet tudni semmit.
Tehát mindebből következik, hogy az a rendszer, mely bármiféle módon is határok közé zárja, törvényt ír fölé, sőt bűnnek tartja azt, ha a szerelem/szeretet szabadon árad, és annyi felé osztódik, amennyi felé csak akar, az ki kell, hogy mondjam a szerelmet abuzálja. Nincs ezen mit finomítani.
És tudjuk a monogámia ezt teszi, ami bőven működhet sok esetben, tehát nem a használóival van a baj, hanem az elvvel, hogy bűnként bélyegzi meg azt, ha a szerelem kilép a szigorúan kettőn alapuló kapcsolatok medréből, és új utakat is tör, mert végső soron talán az a célja, hogy elárassza ezt az egész világot, és visszahódítsa istennek.