E ketté tört világba érkezve, két lábbal, kézzel, füllel, és párba rendeződve menetelve a végek felé mindig is billegtem. Talán emiatt töltöttem már kislányként órákat nagymamám háromrészes fésülködőtükre előtt, melybe belenézve rögvest hárommá lettem én is.
Évekig vártam arra, hogy a foncsorozott üvegben megjelenő látvány üzen, de csak a mozdulataimat utánozta. Aztán egyszer csak, amikorra már feladtam, hogy magamon kívül mást is megláthatok, az éveken át őt ostromló kérdéseimre egyetlen nagy csörömpöléssel válaszolt…
A tükörcserepekben végleg hárommá válva, hat szerelmemmel, kik végre két irányból fogtak közre, sokáig észre sem vettem az új életet magamban, hisz ez a várandósság nem kilenc hónapig tartott, hanem több, mint negyvenhat éve már. Hosszúra nyúlik a várandósság és úgy tűnik, hosszú lesz a vajúdás is.
Tél van, befagyott folyó a szülőágyam.
