Állítólag misztikusabbnak, rejtélyesebbnek kellene lennem, s nem minden titkomat kikotyogni nyilvánosan. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek helyett igenis Elmondhatom a senkinek, épp ezért elmondom a mindenkinek is!! Az életem nem az enyém, közkincs, azért (is) kaptam, hogy a történeteimen keresztül megmutassam, miként ír regényt az élet, és, hogy ezzel a meztelenséggel, mellyel borzasztóan nehéz elviselni ezt az egészet, mit kezdek. Hogyan lesz képpé az emberi nyomorúság, hazugság, átverés, nemszeretet, ami körbevesz, mert az ember 99%-ban csak erre képes, és miként próbálom ellensúlyozni ezt.
Abbéli gyengeségem, hogy 18 éve idekötöztem magam egy tanító lábához, aki számomra a valótlanból a valós felé mutat, bevállalom. Függő viszonyban vagyok tőle, de nem játszom a megszabadultat, és beismerem, hogy emberi minőségemben az utolsó lélegzetvételig szükségem lesz egy külső útmutatóra, akiben önnönvalóm tükröződik. Noha tudom, a szerelem a szívemben én vagyok, akit nem láthatok meg tükör nélkül. Ti meg sokan, tisztelet a kivételnek – akik szellemi megvalósításról prédikáltok nekem – eljátszhatjátok, hogy befejeződött a keresésetek, és landolhattok egy békés helyen magatokban. Én nem fogok, én végig úton és bizonytalanságban és ebben a függő szerelmes viszonyban maradok.
rékároly
A művészet az, ami megment ennek a köröttem felbukkanó világnak a gyalázatától. És igen, lehet áltatni magunkat azzal, hogy a világ szép, ember nélkül tényleg az, de én nem áltatom, rendkívül ritka még igazi emberi minőséget látni, és a magukat szellemi embernek hazudók a legveszélyesebbek.
A festés és az írás a mentsváram, ahol lemosom a világról a kettőt, hogy ismét egy legyen.
Szóval itten nálam nincs titok, nincs rejtélyes köd mögé való elrejtőzés, itt kínos, szánalmas, fájdalmas, gyönyörű élethelyzetek vannak, melyeket aztán a festéssel emelek ki az időből, és mutatom meg, hogy valójában milyen gyönyörűek.
somogyireka.com
Az emberi átverést, hazugságot, igaztalanságot rettentő nehéz elviselni, művészet nélkül már rég feladtam volna. Mintha tényleg azért (is) lennék úton, hogy a képeimmel egyenként meggyógyítsam a történeteket, hazugságból, igazat fessek, átverésből jóságot, hogy a képpel letépjem a jelenségvilágról a démont, az ördögit.
Szabad, nyitott, a szerelem által átjárható kapcsolati minőségben élek egy rendkívüli férfival, aki számára szintén egy nem e világi cél a legfontosabb, ha ő elmegy ebből a világból nem akarok egy percet sem maradni tovább. Ő az, akin keresztül levegőt veszek, ő a remény, hogy emberként is érdemes. Ő az, aki mikor kinyitottuk a házasságot, mondta, vigyázz Réka, mostantól nehéz lesz, megismered az embert, a férfit. Hát igaza lett.
Elmondhatatlan sok átverést, hazugságot, igaztalanságot tapasztalok meg azóta, hogy kint vagyok a “piacon”, normális ember már rég bezárta volna a szívét, de az én őrületem az, hogy ott, ahol a világ zár és továbbra is nyitni fogok.
zalaikaroly.com
Nem adom fel abbéli meggyőződésem, hogy emberi testben a szerelem az az egyetlen jelenség, melyen keresztül megtapasztalhatunk valamit önnön valódiságunkból, és igen, életem végéig függő viszonyban leszek a szerelmes kapcsolódásaimtól is, mert rajtuk keresztül “gyakorlok a legnagyobb szerelemre”, ami a halál, a végső kiszabadulás innen.
Addig drukkoljatok, hogy ebben a meztelenségben ép ésszel kibírjam, és a szerelmeseimről ne féljek letépni a hazugságot, igaztalanságot, még akkor is, ha emiatt majd sorra elhagynak engem, mert erre a kendőzetlen őszinteségre, amit megmutatok nekik, aligha képesek.