A boldogságot keressük itt mind, akit meg úgy hívnak, hogy “isten”, és állítólag közelebb van hozzánk, mint a saját lélegzetünk. Persze, persze, ezt az istent gyűjtőnévként használom, ami összefog egy csomó másik szót. Hisz ha azt írnám helyette, hogy én, ami egyébként közvetlenebbül utal rá, akkor még valaki véletlenül erre a csetlő-botló, hangos, védekező és szexuálisan szomjas személyre gondolna, akiről úgy hírlik, hogy születik és abba később belehal.
Egyetlen egyszer voltam boldog, de úgy és nagyon és igazán, mely pillanat az egész lényemet, egzisztenciámat kérte tőlem.
Mintha egy kéz nyúlt volna ki a mellkasomból, és szakította szét az emberi szívemet. A személy átélte a megsemmisülését, és arra döbbent rá, mégis létezik. A kéz leszakított rólam minden hamisat és esetlegeset, és új szívet helyezett belém..és tette mindezt azért, hogy boldoggá tegyen. Mert ő, aki én vagyok minden tudáson túl, tudta, hogy boldog csak meztelenül és új szívvel leszek, csak így fogom meglátni magamat, akinek meztelenségétől elszégyelli magát a világ.
Azóta tudom, az első születésem csak a testé volt, és ezen a ponton érkeztem meg igazán.
Ölelésként is jellemezhetem a percet, mely nem tudott kezekről és testekről, mégis soha olyan szorosan és egészében nem fogtak át, mint akkor, és ezért is vagyok azóta oly sokszor szomorú minden férfi ölelése közben, mert így nem tud megérteni a világ.
Bizonyosságom, hogy mindenki(!!) egyszer átél egy ilyet élményt, a kéz minden szívből egyszer kinyúl, és ő akkor mindent kér.
Lényegében ez a pillanat az egyetlen szabad döntésünk az életben, és innentől meg van határozva a sorsunk. És ha ott és akkor nem vagyunk éberek, ha megijedünk az élet egyetlen boldogságot feltáró pillanatától, akkor soha többé nem kapunk újabb lehetőséget.
Soha.
Aki itt nemmel dönt, és megtartja a gúnyáit, ragaszkodik, azt onnantól nincs az az isten, aki levetkőzteti.
Ez ennek az évnek a nagy tanulásága számomra, nem ébreszthetem fel azt, aki aludni akar, mert az önmagának is nemet mondott, mikor az eljött hozzá felébreszteni. Szóval szép magyarul elbaszta egy egész életre.
Lényegében ez a döntés választja ketté az emberiséget, a szabad akaratról szóló vélekedések innentől ezoterikus, buta tanmesék csupán.
Mi választja el a gyereket a felnőttől? – avagy meztelenül vagy páncélban?
