(hát imigyen súgott nekem a hatalmas NŐ (és a Növekedés Édes Kínja!!))
az idők elején járunk, a szívünk mélyén lakozó, változást nem ismerő létben, melyet még az örökkévalóság szóval sem takarnék el. A retinánk előtti, makulátlan térben, melyet nem érintenek a nemek, sem az ellentétpárok. Amikor is a semmi önmagát ölelő szerelmetes szenvedélye anyagi formát öltött. Sehol egy külső teremtő, a szenvedély keveredése ez a szenvedéllyel, melyből megszületett a prima matéria, melynek a történelem Lilith nevet adta!!
Lilithet Ádám követte, aki nem Lilith párja, mert neki nincs olyan, hisz ő önmagában is teljes. Ádám inkább a Lilithből felbukkanó délibáb..
Lilith a semmi, amiből Ádám lett, a valaki. A semminek nincs szüksége a valakire, de a valakinek előfeltétele a semmi.
A lilithségről aligha létezik feljegyzett tudás, ám titkát mégis mind ismerjük, mert itt lakozik bennünk, nemeinktől függetlenül. Férfi is bővelkedhet gyönyörűségében, míg a nőből is hiányozhat.
Fájdalmasabbnál fájdalmasabb történekkel gyalázták a prima matéria, Lilith létét. Egyik szerint, mert Lilith nem volt hajlandó Ádám alárendeltje lenni, és ölelkezés közben sem tűrte azt, hogy alul legyen, kitépte magát e szégyenteljes kötelékből, és elmenekült a férfitól. jajnekem, és a többi hasonló szörnyűség..
A történet sötét démont csinált belőle, és vészterhes alakként száműzte a tudatalatti legbenső tereibe, és helyére gyorsan megteremtette az önmagát az ádámságnak alávetni képes, szolganőt, Évát. Aki egyetlen egyszer találkozott Lilith-tel, amikor is az kígyó alakjában, a tudás fáján lógva “elcsábította”. Egyél a tudásból és légy szabad, Éva, ez volt Lilith üzenete kígyóként.
A lilithség semmiképpen sem csak egy férfi-női történet. Sokkal inkább annak a jelképe, amikor a puszta anyag, az önmaga jogán nem is létező káprázat hatalomra tör, a forma leuralja a formátlant, a személyes önmagát ülteti a trónra, és ledönti onnan az istenit, a semmit, melynek felfogásához szűkösek az egyénivé lett érzékszerveink.
Éva a paradicsomban nem ismerte még fel a kígyóban Lilithet, hogy idáig eljusson egy egész világtörténelmet kellett átéljen. Éva a mai nő archetípusa, a birtokló, a féltékeny, az irigy, a másik nőnek a szemét egy férfiért kikaparó fajta, a szolga, aki hogy elbírja rettentő sorsát, inkább elfeledte egyszeri szépséges találkozását Lilith-tel, és betanulta azt a gyalázatos tanmesét, miszerint a tudás fájának megérintésével lerántotta az emberiséget a bűnbe. Pedig éppen ellenkezőleg, az az egyszeri, szépséges aktus arra volt hivatott, hogy a kígyóban Éva felismerje Lilithet, és annak útmutatásait kövesse.
A történelem a legocsmányabb eszközeivel akarta elfeledtetni Lilithet, még azt sem szégyellte, hogy elrejtendő lényét egy egész genezistörténet írt, vallásokat, és törvényeket emelt az emberiség fölé. Álságos és buta tévképzetekből betonréteget öntött az emberiségre, nehogy emlékezzen.
Ám Lilith, az ősi szellem, a szenvedély és a szerelem manifesztuma, él és ragyog a vastag rétegek alatt, és csak abban az életben fedi fel magát, melyet már kellőképpen összetört.
Lilith kacskaringós vonalat húz egyenesen. 2025, 174*84cm
Lilith ereje nem fáj, ám a hozzá elvezető út rettentő és a szenvedéssel teli, ugyanis az összes örökölt és uralkodó minta felborítását célozza meg, melyet énként érzékelünk. Nem Lilith fáj, hanem valótlan lényünk apró szilánkokká törése, de Lilith nem finomkodhat.
És ezt a kínt nem lehet semmiképp sem megúszni, az énség teljhatalmának mennie kell, és ez az, ami fáj rettenetesen.
2024 tavaszán megjelent az Éva 2.0 című kötetem, mellyel az éveken át készített festményeimmel vázlatrajzot, térképet készítettem Éva számára, afféle visszafelé vezető utat a paradicsomba. De most már látom, az egész kötet naiv remény, hisz hogyan is lenne képes erre az a minőség, mely önmaga jogán nem is létezik, hanem csupán az ádámiság hozadéka.
Ma már tudom, a változás lehetősége nem Évában, hanem Lilithben rejlik, de úgy tűnik, egészen ki kellett innom a rám is örökségül hagyott Éva keserű poharát, esszenciájában kellett újraélnem mire képes a világ ádámként felettünk regnáló hatalma, és be kellett lássam, Évaként, mégha az a 2.0 verzió, semmi esélyem nincs.
Pedig a festményeimmel tényleg megemeltem magam, és megteremtettem Éva második verzióját, egy a korábbiaknál még meztelenebb lényemet. De hiába, mert míg én meztelenebb lettem, ám Ádám egyre csak valótlanabb és hazugabb.
A paradicsom létezik, és az Lilith birodalma, a visszavezető utat oda, ahonnan el sem indultunk csak a mindannyiunkban nemtől független lilith-erő ismeri. Évának itt esélye sincsen, még akkor sem, ha tovább tárta a szívét és azt hitte, meztelensége, ártatlansága elég lesz. Éva jót akart, csak nem látta be, erőtlen ezen a helyen. Mert ádámiságot semmi sem bőszíti fel jobban, mint a meztelen szív, mert az arra emlékezteti arra, hogy ő erre az ártatlanságra képtelen. És ahelyett, hogy szembenézne saját lelkiismeret-furdalásával, valódi énjének teljes elárulásával inkább Éva, aki legyen akár Éva 2.0 ellen tör.
De most már Éva (Éva 2.0) után Lilith jön!!