Amikor is magamra ragasztottam a poliamor jelzőt, önmagam legjobb minőségét céloztam meg. A szó inkább csak terv volt, az eredeti ember vázlatrajza.
Nekem ez a melléknév elsősorban nem is szerelmet, hanem inkább etikusságot, egyenességet jelent, mely kompromisszum nélkül kell, hogy megjelenjen a történetemben. Az ember egy ponton el kell, hogy döntse, innen az “istennek” vagy a világnak akar megfelelni.
Az utóbbi lehet, hogy hozhat időszakos, talmi örömöket, de hosszútávon egész biztosan a vesztünkre tör, hisz annak akarunk tetszelegni, ami jellegéből adódóan nem is valódi. Hisz ugye a tárgyi világ önnön jogán, saját alapon, mint olyan nem is létezik, csupán egy felbukkanó délibáb abból, amit el sem tudunk képzelni.
Töredékesen néha istenként címkézzük, és én még mindig ezt a szót szeretem rá a leginkább használni.
Mária Magdolna imádata, 2024, 84*84cm
Az istennek van valami olyan súlya, mely a gondolkodó lényem egyből víz alá nyomja, és ezután esélyem sincs. Az önvaló nekem már csinálmány, küzdelmes fordítás kényszerű eredménye. Isten van. Magyarul van, semelyik nyelvhez nem hasonlít, mint ahogy isten sem hasonlít semmihez.
Az etikus ember – mert igazából nem akar semmit a világtól, csak istentől – minden szerettében az istenit látja és imádja, és azt soha semmilyen féltetek között nem csapja nem, az elől soha nem hallgat el semmit. Az etikus ember felnéz arra, aki szeret, és mert benne a végső valódit imádja, ezért megtiszteli azzal, hogy egész alakban rögvest a bemutatkozáskor felfedi magát neki.
Ez az én alapállásom, ezért vagyok poliamor, a szó egy állandóan előttem villogó jelzőlámpa, inkább vészjelző, mely nem hagy mismásolni, és semmilyen okból kifolyólag nem vezeti meg a másikat.
Minden férfinak, akit szeretek (a szeretni igének nincs múlt ideje) 2014, 84*84cm
A poliamor szó másik része meg ugye a szerelem. Ez is egyfajta vázlatrajz, a legszebb, legmagasabb minőségem jelképe. Szerelmes akkor vagyok, amikor látok.
A poliamorsággal megelőlegezem isteni látásom, az istent a tárgyakban látásom. És bizony előfordulhat, hogy isten több alakban “kinyújtózkodva” fedi fel magát. Megkockáztatom, hogy van ilyen, mert nála minden lehetséges, hadd ne zárjam már be magam az emberi létbe, mely csak ezt a kisszerű börtönlétet tudja elképzelni.
Nekem a poliamorság eszköz, gyakorlat az emberi történetem legeslegvégére.