Tudom, hogy a világ önmagában kerek és teljes, és semmilyen változtatásra nincs szüksége, csak a rajta élősködő emberi fajtól kell megszabadulnia. Ám képtelen vagyok ölbe tett kézzel végignézni ezt a folyamatot, és kétségbeesésemben, az utolsó lélegzetvételemig erőlködök azon, hogy a végső becsapódás legalább ölelésben, szeretetben történjen.
Ennek így, e kettétört, minket a káprázat fátylával elfedő világnak be kell végződnie, de nekem nagyon nem mindegy, milyen is lesz a vég. Úgyhogy a magam módján rettentő erőfeszítéseket teszek, és az életem afféle vázlatfüzetként használom az egyre működésképtelenebb szabályok és törvények átírására.

Dieter Duhm esszéjének hatására az “Und sie erkannten sich” című kötetben, elképzelem, ahogy Mózes ismét felmegy a Sínai-hegyre, és ahogy baktat felfelé – mint isteni kinyilatkoztatás – találkozik egy csodálatos nővel, akivel átéli azt a fajta eggyé válást, gyönyört, amire az emberiség egésze vágyik, és aminek hiánya miatt, frusztrációból, az elvesztett szerelem okán megszületett hatalomvágyból a háborúk dúlnak és diadalmaskodik a magántulajdon.
Az élmény hatására, az isten efféle ragyogó formán és szereteten keresztül való kinyilatkoztatása után úgy érzi, új törvénykönyvet kell írnia erre a maradék időre. Ő sem a pusztulástól akarja megmenteni a Földet, hanem békés, szerelmes véget akar.

 

 

 

Dieter Duhm

 

 

És a szigorú tízparancsolat helyén, szociális és szexuális etikai kódexet ír. S míg a korábbi parancsolataiban csak egy felszólítást intéz a párokhoz, itt az egész kódexet nekik írja, mert a történelem ennyi szörnyűsége után rájött, lényegében csak és kizárólag a világban szerelemként felbukkanó erő kapcsán lett volna szüksége törvényre az embernek.
Véső most is van nála, így kikalapál egy nagy részt a hegy falából, és dolgozni kezd.

 

 

 

 

 

Lassan de biztosan nekünk is az maradt az utolsó feladatunk ebben a körénk káprázatként felbukkanó világban, hogy felkutassuk a második mózesi törvényeket, és aszerint éljünk. Mely egyszer és mindenkorra érvényesíti a szerelem, mint az élet felett uralkodó irányító elv létjogosultságát, és eltörli a monogámia diabolikus rendszerét. A többinek mindenki járjon utána, de majd segítsek, sokat fogok róla írni és festeni még, mert évtizedek óta semmi mást nem csinálok, csak törlöm le a port az új kőtáblákról, és élem a törvényeit.