(Magyar Nemzeti Galéria Szárnyas oltár részleg)
Azért csak van valami előnye is a szuperérzékenységnek, mert az örömöt, az igazságot, a gyönyört is sokszorosan, esszenciálisan élem át. S míg minden védőréteg nélkül hatol hozzám a világban regnáló patriarchális rend nyomorúsága – mely ránk szabadította háborút, magántulajdont, kapzsiságot, monogámiát – ugyanúgy valami földöntúli boldogságot élek át, amikor igazságot ismerek fel.
Megtaláltam a budapesti kegyhelyem, innentől, ha kifizetem az 5400 ft-os belépőt az állandó kiállításra a Nemzeti Galériában, boldog, boldog leszek én. Elég csak belépnem a múzeum szárnyas oltáros részlegébe, és ott leülni MS Mester Erzsébet és Mária találkozását ábrázoló festménye elé, és ott sírni, sírni kell, mert ezt az örömöt nem lehet elviselni másképp. Mióta is várom, hogy megérkezzek oda. Ide.
Mert miről is van szó? A szent feminin erő dicsőítése ez a találkozás, ahol a két asszony ugyanazt az Urat, a hím erőt imádja, és mindkettő ugyanannak az Úrnak a magzatát hordja a szíve alatt, egy Jánost és egy Jézuskát. Az eredendő férfierő megtestesítőit, a férfit akit nem érint a történelem, aki jobban imádja az istent, mint önmagát.
Ez az egyetlen titka, ezt teszi férfivá, és ami előtt minden nő leborulni vágyik!
Én is, én is. Semmi másra nem vágyom, mint eredendő férfira, aki minden pillanatban a valóságot választja magában a talmi helyett.
Semmi másra vágyom, mint a “közös férfierőn” osztozkodó nőtársakra, akik nem ellenséget és vetélytársat látnak bennem, hanem akikkel ugyanazt a férfit imádjuk. Persze, ha a férfi még Férfi.
De hát hol vannak a nők? Hol vagytok nőtársaim? Noha női testben laktok, legtöbbetek a patriarchátus bábjai vagytok csupán, akik éppen csak maszknak hordják nőiségüket. És akik egy kanál vízben megfojtanának, ha kiderülne, ugyanazt az férfit imádjuk, a férfiben lakó halhatatlant.
Soha annyit nem szenvedtem, mint a magántulajdonként a mellette élő férfira tekintő nő miatt, aki ha megtudja, hogy a férje félre, éppen rám nézett, ultimátumot köt vele. Vagy én vagy mehetsz a híd alá, mert kicsinállak kicsinállak én. Eddig tart a híres szeretet.
Minden a férjét elzáró nőben ott búvik egy ördögfióka. A legtöbb férfi meg gyenge, lealjasodott lény lett mára és inkább hazudik, beáll “monogámnak,” amivel isten adta természete ellen vét. És onnantól kezdve széthazudja magát és félrelép, vagy még ahhoz is gyáva, és doromboló házi kedvenccé lesz.
ecce homo, ecco férfi, ecce nő
Ám ez a kép szembemegy a regnáló hatalommal, melyet Amerika ismét trónra ültet négy évre, mert retteg a női erőtől a csürhe..És én is szembemegyek a regnáló renddel, és beállok Erzsébet és Mária közé harmadiknak, és már érzem, ahogy mozog bennem is a Megváltó.