Nyolcadik napja a hindu hagyományban Navaratrinak egyénien átszabott ünneplésében vagyok. A központi ceremóniákhoz nem lenne részemről őszinte, ha csatlakoznék. Számomra egyértelmű, életünkhöz egyes külső minták által csak vázlatot kapunk, amit saját sorsunkkal kell átírnunk, és én ebben jó vagyok.
Az ünnep lényege az „istennő” körbetáncolása. És itt fontos pontosítani, az istennő is teremtmény, ő az első és legártatlanabb megnyilvánulása a semminek. Az első kiáradás, sóhaj, mely által valami lett, és önmagára ébredt.
Durga
A magyar nyelvben hatalmas szerencsénkre a szerelem szavunkkal pontos fogalmat is kaptunk, mely esszenciájában manifesztálja az istennői minőséget. Azért szeretem a szerelem szavunkat használni, mert így az elvont, misztikus ködben felsejlő, vallási dogmákhoz is köthető istennő szó minőség nagyon konkrét lesz. Az istennőről senki nem tud semmit, de amikor szerelemként felfedi magát az anyagban, arról már közvetlen ismerettel bírunk. Mindenki, legalább egyszer.
Az istennő az, aki szerelmed szeméből néz rád, és akiben életedben először önmagad színről-színre látod, szóval nem a másikba, hanem önmagunkba a másik tükörképén keresztül szeretünk bele. Mert itt lényegében csak egyetlen szerelem van, a saját lényünk felé érzett, amit – mert túl közel van – nem láthatunk, így melynek megtapasztalásához tükröző felületre van szükségünk.
Lakshmi
Hetedik napja legeslegértékesebb drága kincsemet ünneplem, ez rendkívül kimerítő, ez már egy dupla karácsony, pihenő nélkül.
Az első három napban a szerelem Durga istennő alakjában tetőtől-talpig széjjel kaszabolt engem, pedig azt hittem, ezt a munkát már megtettem korábban. Hát nem, bőven talált rajtam még személyes ingóságokat, melyek nem szerelemtermészetűek. Ez volt az a három nap, amikor az engem eláruló, letiltó, kis híján fizikailag is tönkre tevő szerelmemnek újra igent mondtam. Még erősebben befogtam a fülem, hogy ne halljam a modern lélekgyógyászatként csúfolt képződmény segítőnek álcázott mondatait, mely szerint kötődési problémáim vannak, nem dolgoztam fel az ükanyám kínjait, nem tudok elengedni, ragaszkodom, menjek hát terápiára.
Elmentem, de nem e világihoz, hanem Durga istennőhöz, aki kézen fogott, és még egyszer igent mondott a férfi iránt érzett szerelmemre. Nyomatékosítom, nem a férfire, mert az egy javíthatatlan szerencsétlen sorsú vesztes, akiért háromszor majdnem elvéreztem, hanem a köztünk felbukkanó szerelemre, az istennőre, és beláttam, mekkora hiba volt útközben a férfi személyes nyomorúságain fennakadni, ahelyett, hogy csak a szerelemre figyeltem volna.
Szaraszvati
Durga után Lakshmi érkezett, akinek csendesebb három napja alatt egészében integrálódtak bennem női felmenőim, a visszafelé tartó szüléssel visszafogadtam magamba dédanyám, kereszt és nagyanyáim, anyám és meg nem született lányom. Ez volt az a szakasz, amikor is megtörtént életem eddigi legmisztikusabb találkozása, amikor egy már nem testben élő tanító útmutatásai kezdtek el visszhangozni bennem. Erről a részről egyelőre nyilvánosan nem szeretnék írni, ám valójában e párbeszéd feljegyzésével töltöm a napon egy fontos szakaszát.
Ám az biztos, e „láthatatlan” de annál is valóságosabb lény a szerelem, mint létállapot, mint legelső én témájában tanít engem, és csak kapkodom a fejem.
Aztán a második harmad Laksmi része volt az, amikor is egy szépséges férfi alakjában új felületet kapott a szerelem, és ahol remélem, még bátrabban, még eltökéltebben, magamat nem féltve gyalogok bele a a tűzbe, mert nincs mit vesztenem, magamat már elvesztettem, és a szerelmet találtam helyette.
réka
A harmadik harmadban az istennőt Szaraszvatiként imádó részének első napját az említett testetlen tanítóm szamádhi sírjánál töltöttem, ahol elkezdődött a konkrét és tényleges oktatás a szerelem természetéről. A 2011-ben e földi síkot tűzáldozattal elhagyó lény nagyon pontos és egyértelmű módon elmesélte, miért is döntött úgy, hogy a testét végül ténylegesen a tűzbe veti bele, és egész konkrét feladatokkal bízott meg szerelem edukációs tananyag elkészítése témában. Szóval hiába várom mióta is, hogy majd élő ember e témában érteni fog, és érdemben támogat, olyan nincs, erre egy tűzáldozatot megtett lény képes csak.
Igen, tudom, ez itt már az őrület jele, mondaná a sokat tudó, az életet a Földön lassan a végső kataklizma felé sodró világ. A tanító azt kérdezte, amikor látomásaimmal, kétségeimmel gyötörtem, és abba eddig nem őrültél bele, hogy magadat a tér és idő koordináta rendszerére kifeszített személyes énnel azonosítottad? Azt az átverést simán lenyelted? Szóval, addig, amíg fennáll esetedben a személyes én képzete, vedd komolyan e testetlen tanításokat is.
Remélem folytatjuk..Szaraszvati második nap