Túl számtalan gyönyörön és fájdalmon, túl a kettőn, nőn, férfin, az eggyé válás szűnni nem akaró kínjain, melyek a halál felé közeledve egyre csak kínzóbbak, mert már könyörögve nem akarok kettő lenni, szóval itt árkon-bokron túl átölelt a szerencsém.
S nem elég, hogy eljött, rám mutatott és átölelt, hozott magával egy ajándékot, ami nem tárgy, de egyelőre látszódik, ami nem virág, de mégis idáig érzem az illatát, ami nem test, mégis tetőtől-talpig parázslok, ha ölelésére gondolok, ami nem víz, de mégis úszni tudok benne.
Majd a fülembe súgta az egyetlen titkot, mely nem titok.