Elképzelt isteneimtől és segítőimtől elbúcsúztam, hogy e sűrű magányban utat tudjak rajzolni magam elé. Néha kicsit megpihentem, erőt gyűjtöttem a legédesebb ölelésben, hogy aztán ettől az utolsó káprázattól is megszabadulva folytathassam tovább lépéseim.Végre nem voltam útban magamnak.

 

 

Csukott szemeim mögött akkor mozdult meg valami a sötétben.
Most már végre tudom, mit jelent az, hogy az élet itt van.