a bennem élő nőnek van valami visszafelé, befelé, minden ismerten túl húzó ereje. Ő az, aki kapcsolatban áll a végtelennel, a híd, az átjáró, amit számomra egyértelműen az tett megtapasztalhatóvá, hogy anya lettem. Hogy volt kilenc hónapom a bennem élő női minőség okán, hogy átadhattam a testem a teremtés öntőműhelyének, végre félrevonulhattam, és saját akaratom nélkül történtek bennem a dolgok. Persze, így volt ez mindig is, a vérem nélkülem pulzált, a gyomromnak, a beleimnek sem volt szüksége ahhoz, hogy tudjak róluk, de az ilyen működések automatikusan zajlottak le bennem. Szóval nem csodálkoztam rá arra minden pillanatban, hogy uram isten, de gyönyörűen emésztek. Pedig kellett volna.
A várandósság viszont a látványos növekedés által, a testem napról napra alakulásával tudomásomra hozta, nem én vagyok a kormányos, de még annak segédje sem. Ám az, aki viszont irányítja a dolgokat, ámulatba ejtett engem.
A növekedő hasam a bennem élő isteni elhatalmasodásának jelképe lett, aki félreállított, és nyomatékosította, én itt maximum csodálhatom az eseményeket.
A szülés, a születés aktusa egy életre átírt, megmutatta az irányt a semmiből a valami felé, a gyerek nemléte felől az élete felé.
Onnantól nem akartam mást, mint e folyamatot megfordított irányban újra és újra átélni. A jelenségeket magamba visszafogadva elvezetni őket a látható felől a semmi felé, az eredőjük irányába.
Ez a női minőségem ajándéka. Az egyetlen lehetőségem arra, hogy megtanuljak szeretni, mert ezt csak a dolgok forrásában – ott, ahol még semmik – lehet igazán átélni.
Ez az ajándékom a férfinak, akit visszaszívok magamba, és egészen az eredetéig vezetek, sokszorosan megismétlem vele az utat visszafelé, amit a várandósságnak köszönhetően egyszer átéltem.
Noé felesége, 2023, 84*84cm