Jeges félelem, hónapok óta átvirrasztott hajnalok, keserves forgolódás a párnán az énbe bezárva. Rács csapódik, zár kattan. Önmagam börtönőre vagyok. Se festés, se társaság, ezen a helyen csak a nyelvbe kapaszkodhatok. Anyámtól kapott legszebb örökségembe. A gyöngybe, a torkolatba, a fellegbe, a lélegzetbe, a szeretlekbe.
Hogy a nyelvemet megtaláljam el kell induljak feléd, Anyám! Legszebbje vagy halottaimnak.
Anyanyelv. Az Anya, aki hatalmas lényével őrködik a nyelv előtt.
Csak a testeden át. Rajtad keresztül hatolva.
Nyitva van az aranykapud, édes Anyukám.
Leszakadt a pajta, csak a macska maradt bent és én. Összedőlt mindaz, ami eddig védelmezett, de a kapud rendületlenül áll.
Önmagamat szülöm. Hónapokig vajúdok. Visszaszületni beléd, Anyám.
Leszakadt a pajta, csak a macska maradt bent és én. Összedőlt mindaz, ami eddig védelmezett, de a kapud rendületlenül áll.
Önmagamat szülöm. Hónapokig vajúdok. Visszaszületni beléd, Anyám.