Egy kicsit felejtsük el e kép vallásos olvasatát, mely szerint Szent György a sárkány lefejezéséért cserébe azt kérte, hogy a nép keresztelkedjen meg. Nekem mást jelent ez a festmény.
Nem ismerem a modern kori férfit, mert őt megismerni lehetetlen, hisz javarészt olyan védelmi rendszert épített maga köré, hogy azon átlátni képtelenség. Persze ezért mi nők is sokat tettünk, a rosszul, bután szerető anyák. Mégis őrzök magamban róluk egy szépséges képet, amire isten tudja, honnan emlékszem, és amit néha láttam felcsillanni a saját történetemben is, és ez a festmény pompásan ábrázolja ezt.
És nagyon vágyon, hogy a férfi merjen hasonlítani ehhez az önmaga tengelyéhez kapcsolódó, a személyen túli valóságában gyökeret verő, intenzív, izzó, a valótlanságot leromboló, szenvedélyes “Siva”-erőhöz, ahogyan őt elképzelték, aki a nő látszathatalmára tör, hogy kibontsa belőle a Nőt.
A férfi az én nagy reményem. És semmilyen ponton nem akarom azt bizonygatni, hogy nélküle is jó, hogy e személyes történetben elég vagyok magamnak.
A modern kori nőt viszont jól ismerem, kívülről, belülről, napi huszonnégy órában, lassan fél évszázada. Tudok arról, hogy minden nőhöz, de inkább nem általánosítok, szóval hozzám, kapcsolódik egy sárkány is. És amikor a férfi az oltár elé áll, bizony őt is feleségül veszi. Azt a sárkányt, akinek jó esetben csak egy feje van, de hallottam már hétről is.
Ha egyedül vagyunk, az édes-rózsaszín, férfiről álmodozó világunkban, aligha szerzünk tudomást a zöld szörnyről, de ahogy megkapjuk őt, valahogy csak előbújik. A sárkány az önzés, a féltékenység, az irigység, az akarnokság, a férfit ledönteni vágyó jellegünk, a hataloméhes szukánk, aki bizony jó pár hímet bekebelezett már. “Nappali” fényben el sem tudom képzelni, hogy létezhet bennem is ily gonosz erő, amit csak egy igazi/eredeti férfi tud lekaszabolni, más különben végez vele a nő..
Nekem a “uram” az elején mondta, amikor huszonévesen, a magát illékony, kettőig sem tudok számolni tettető lényemből egyszer csak tüzet okádott a sárkány, hogy hé, nagyon rosszul fogsz járni, ha az uralmamra törsz, mert ne feledd, megvan még a kardom, amit az út elején kaptam, és pont azért, hogy átsegítselek a legrettenetesebb természeteden.
És bizony mivel nem hallgattam a szép szóra, párszor útközben elő kellett, hogy rántsa a fegyverét.
Azt hiszem, emiatt a sárkánylefejezésért házasodunk emberek, hogy megszabadítsuk egymást a gonosztól, mert arra egyedül képtelenek vagyunk. És utána már élhetünk boldogan, míg meg nem haltunk, de addig aligha.
((Természetesen a férfin is bőven van ma mit alakítani, de ahhoz még nem találtam festményt, de remélem, meglelem, és akkor el tudom mesélni azt is, a nő miként képes a férfit megszabadítani a saját gonoszától. Hisz életre halálra össze vagyunk kötve férfi és női emberek.))