Noha jó párszor nekifutottam Medúza történetének, még mindig nem áll össze a teljes kép. Nem értem Pallasz Athéné bosszújának valódi okát, tényleg amiatt változtatta a gyönyörű lányt szörnyeteggé, mert Poszeidon megerőszakolta őt? Perszeusz a Medúza lefejezésének valódi motivációját pedig végképp nem látom át, vagyis annyiban igen, hogy egy szörnnyel való csata győzelme volt övé, ami dicsőség. De alapvetően úgy vagyok a görög mitológia legtöbb történetével, kevés az agyi tárhelyem hozzájuk és a megértőképességem. (szóval megköszönöm, ha valaki röviden, érthetően leírja a legendát)
Így most csak közvetlen a Rubens festményéhez kapcsolódom. Sokan szeretnének nem tudomást venni rólam a fájdalmaim és a félelmeim miatt, itt nem csak én, de a legtöbben szeretnénk ezt az egészet könnyen megúszni, és ennek okán az elfojtó, elterelő mechanizmusok sokféle fajtája van már forgalomban, melyek legyártása ma az egyik legjövedelmezőbb árucikk. Pedig úgyis alul maradunk. Ha egy adagban megkapnánk a világ összes fájdalmát – amitől csak a jó szerencsénk választ el, egy éppeni még kényelmesnek tűnő élet – egyetlen pillanat alatt szénné égnénk annak lángjai között. Továbbra is úgy vagyok vele, a bátor harcos mégis szembemegy azzal, ami fáj, és amíg bírja, belenéz a gyötrelembe.
Velem csak annyi a különbség, hogy ott, ahol a világ elzárkózik, én nyitok, és meg merem mutatni azt, hogy borzasztóan félek, hogy remegek. A gyengeségem felvállalása az erősségem. És csak mosolygok ezen a magabiztos világon.
Röhejesek vagytok “határozott” bohócok.
Tudok róla, hogy emberi létem mélyén, még mielőtt istenhez, az örök önvalóhoz elérnék, félelmet és fájdalmat találok. Tudok róla, hogy ez a legmélyebb alapzatom, és ezt nem akarom szépíteni. És ezt a szembenézést nem tudom az utolsó pillanatra hagyni, mert ott úgyis szembejön majd.
És ebben a kitartó, szembenéző, rettegéssel teli munkámban ez a Rubens-festmény óriási támaszom. Igen, így kell ezt, a bátor ember kirángatja magából a démonjait, aztán megnevezi őket, és a szörny semmitől sem fél jobban, mintha leleplezik.
De nem álltam meg Rubens festményénél, mert dehogy akarok landolni a gyötrelemben, csak tudom, hogy kihagyhatatlan rész. Válaszoltam Rubensnek, megfestettem a saját Medúzám, aki a világ női Megváltójának édesanyja.
És sem értem, hogy van ez. De megszületett a kislány, már csak fel kell nevelnünk közösen!!
Megszületett a női Megváltó. 2023, 84*84cm