A sűrű erdők legsötétebbikébe értem, december éji feketeségbe, az évnek azon részébe, amiért a január útra kél. Jobbról is és balról is fenyőforma szarvasok ugrottak elém, némelyik meg sem mozdult érkeztemre.

A sűrű erdők legsötétebbikébe volt ez, amelybe életem közepén érkeztem. Egyszer csak az összes eddigi út, utacska, ösvény véget ért.  S ami eddig megtartott, most már csak szalagként hullámzott előttem. Kék madár húzta maga után a csőrében.

81778394_10221284011000068_799279884638617600_o másolata másolata másolata (3)

Leültem, becsuktam a szemem, s mivel  nem láttam előre az időben és a most is koromsötét volt, a múltba néztem bele. Visszanéztem a tájra, ahol eddig jártam, s rettenetes volt rájönni, eddig mennyire a megúszásra játszottam. S amikor arra gondoltam, szó szerint úsztam, megúsztam, magam előtt megsokszorozódva, mint úszók serege sejlettem fel.

81778394_10221284011000068_799279884638617600_o (2)

 

Hisz eddig csak utánoztam, mert minél előbb el akartam jutni nagymama házába. Siettem, emiatt még Piroska meséjét is átírtam, kihagytam belőle azt a részt, ahol a kislány letér az útról és virágot szed nagymamának, így a farkassal sem találkozott.

A farkassal átélhető rettenet híján egy biztosnak tűnő úton haladtam, mint a többiek, akiknek látszatközösségében hittem. Állítólag semmi más vágyam nem volt, csak a nagymama háza. A mese vége, a beteljesülés. A ház, amely megvéd az összes élettől, s ahova már évekkel ezelőtt megérkeztem és beköltöztem, és azzal hitegettem magam, hogy jól van ez így.

Minden este valamelyik ágy mellől hallottam felcsendülni a történetem, és jó volt átélni, milyen mélyen megnyugodnak a gyerekek a mese végére és zuhannak bele a nyugtató álomba. Hittem nekik, ha ők megnyugodnak, akkor majd előbb-utóbb nekem is sikerül.

Kívülről ismertem nagymama házának minden szobáját, járatát, legmélyebb álmából felébresztve is fel tudta sorolni, milyen kép lóg a falakon, hány befőtt van  az éléskamrában. S mióta két éve nagymamát is eltemettem,  a szellemével társalkodtam, aki naphosszat csak ugyanazt mondta.

 

Akkor jutott eszembe, csak meg kéne keresni a farkast.

Aki aznap éjjel eljött és éjkék ruhába öltözött.

81778394_10221284011000068_799279884638617600_o másolata másolata másolata (2)