Ruharendelés emailen vagy messengeren a Camou-tól közvetlen:
camoubudapest@gmail.com
https://www.facebook.com/CAMOUDESIGN/posts/pfbid0rR7nrREByhyVqJXX95UMzYj1moiPVcDgnutzsZ7nEKdbnrok2Wws9LaDaRB7PBnXl
Jó ideje tudom, hogy az összes emberi együttélésről, kapcsolatról vallott nézetem korai még. Nagyon szenvedek, mert bennem a mai regnáló párkapcsolati renddel teljesen ellentétes törvény működik.
Lényem futurista kiáltvány, de senki sem tudja, mikor fognak a vázlatok megvalósulni. Egy eljövendő kor tervezete vagyok, életemet “használja a szeretet”, hogy teljhatalmát felfedje a világban.
Mára minden érzelmileg valamennyire is érett ember tudja, hogy a szigorúan párban a pusztulás felé menetelő kor leáldozott. A végnapjait éljük egy férfias uralmi bázison alapuló, a másikat birtokló, önmagunkat elhazudó, elhallgató rendszernek. Recseg-ropog az egész kapcsolati birodalom, és nem és nem és nem látok érett párokat, mert túl jó a szemem! Persze kellemetlen perszóna vagyok, állandóan tesztelgetek, és felteszem a legudvariatlanabb kérdéseimet, nem csoda, hogy az asztal alatt asszonytársaim tapossák a bokámat, hogy azért ezt nem kellett volna megkérdezni, olyan jól elvoltunk nélküled “boldogan”.
A változás az ajtónk előtt áll, amit csakis a nő hozhatna el, ha eredetére emlékezne, de rettentő a helyzet, mert a gyengébbik nem legjava időközben férfivá lett. Elfelejtette áradó, önátadó természetét, a világot nem szigetre felosztó lényét, és mára ő is ugyanazt visszhangozza, mint az ura, hogy ő az “enyém”. Aztán jönnek a rettentő nőgyógyászati betegségek, a pszichés zavaros gyerekek, a nem működő családok..
A végnapok egyik jele, hogy egy másik lénytől várjuk a boldogságot, ennek okán nem is vagyunk érettek a poliamor életrendre, mert az bizony autonóm, önmagában, istenben meggyökerezett lényeket igényel.
A poliamoriában lényegében nincs párkapcsolat, ott csakis a szerelem létezik, mi meg alattvalók körbetáncoljuk azt, és életünkkel egyes egyedül neki áldozunk.
A többszerelműség rendszerében egyértelmű, hogy a másik ember, miként én is, csak illuzórikus felület vagyok ebben a délibáb világban, melynek egyetlen funkciója van, hogy hátteret adjon a szerelemnek.
Mert a szerelem emberek nélkül olyan, mint a levegőben futó, vászon nélküli film. Nekünk kell/kellene összefogni, és minimum két irányba kinyújtani a kezünket, hogy végre összefüggő vászonná legyünk, hogy ebben a világban is láthatóvá váljon a legszebb előadás.
Egyre csak ismételem magam, de ezt fogom tenni az utolsó lélegzetemig. És nagyon fáradok, mert ennyi elutasítást, értetlenséget, érzelmi éretlenséget, butaságot, sutaságot, hazugságot, árulást nekem sem kell elviselnem.
De nem is én vagyok a cél, hanem a terv, ami rajtam keresztül is árad ebbe a világba. És most már kimondom: bssza meg magát a monogám rend, végül is csak elintézte a legfontosabb felmenőimet.