Hiába mozgattam hullámot és vájtam ki azokkal hegyeket. Hiába hívtam hóval teli fellegeket, oda ahol még sohasem esett..
Hiába kulcsoltam egyik kezem a képzeletbeli másikba, akiről azt hittem, megtart, hiába húztam havas egű zoknimat magamra, s díszítettem ki a pálmákat a parton karácsonyira, hiába akartam, hogy maradj itt fehér, mert ha elmúlik a tél, hova lesznek a hóembereim..
Hiába sikerültek a lehetetleneim.
A napkorong egyre csak emelkedett, fénye egyre erősebb lett.
Nem szeretném végignézni teljes olvadást, de úgy tűnik, nincs más választásom, innen mert nincs hova lépnem. De talán pont ezért semmi sem volt hiába.