Az arcunkon viselhetünk szerepeket, az ölünk viszont születésünktől halálig tartó meztelenségünk.
S míg idefenn ésszel meg tudjuk védeni magunkat az esetleges támadásoktól, addig az ölünk az védtelenül fogadja be a világ összes búját-baját.
A női öl öntudatlanul, ösztönösen veszi át a férfi szépségét, de a mocskát is, és nem akarom szépíteni a dolgot, az utóbbiból több van. És csakis azért mert rettentő állapotban van az a bizonyos személy szintű önismeret, hiába szaporodtak el a pszi-vel kezdődő szakmák.
Nagy átlagban az emberek sokkal többet kínálnak és mondanak magunkról, mint amit ténylegesen meg is megvalósítottak. Különösen szerelem idején!
Vagyis dehogy szerelem ez, hanem az az istenverte romantikus, jövő-menő érzelem, ami szexussal vegyítve delejezi az agyat.
És ami miatt maguk fölé kilátót építenek egyesek, és a “szerelem” idejére, abba felmászva égig érő dolgokat lódítanak. Még bántani sem lehet őket érte, mert tényleg hisznek maguknak..
Mesehab.. a végéig kísérlek, az istennőt akarom belőled, aki egyszerre édes, de alapjaimig rombol, na meg, hogy az életem célja a végső kiszabadulás innen. Itt a vége fuss el véle..
Aztán az illető nő, vagy éppen én, mert szoktam, előhúzza magából azt a bizonyos “istennőt”, és megmutatja, milyen is az igazából, és nem a másik képzeletében, és ne adj isten rámutat annak hiányosságaira, mert az istennő az szokta azt is. Egy kicsit durvábban, élesebben, na jó, csak nyomatékosítva. És rögtön odalesz az a híres szerelem.
Aztán a nő – nem, nem az isteni, hanem a szimpla ember, aki megbetegszik és meg is hal – pedig járhat a nőgyógyászhoz, és fizetheti a tízezreket, számla nélkül persze, és várhatja az antibiotikumtól a gyógyulást, mert magától ez nem fog sikerülni, akkora a baj, és hiába gyógytea, öblítés, ima..
Megbetegszik a test is, mert a női öl védtelensége okán túl mélyen engedte be magába a másik önámítását. És nem azért, mert naiv, hanem mert magából indul ki, még hisz az adott szónak. Nem is feltételezi azt, hogy a másik csak egy megváltozott tudatállapot áldozata, amit szerencsétlen, mert végső soron fogalma sincs magáról, szerelemként címkéz.
Hagyjuk már..és ma nincs kedvem századszorra is definiálni, mi az, hogy szerelem, mert az elmúlt egy évemben nem tettem mást.
Szerencsére az internet mindent megjegyez, emlékeztetőnek azért itt a gyűjteményem:
https://somogyireka.com/category/szerelem/