Az elmúlt egy év roppant mód fárasztó, olykor megalázó, összevissza zúzó szerelmi történetéből azt tanultam, hogy akarhatok én itt bármit is, vágyhatom, hogy holnaptól észak helyett dél felé folyjon a folyó, változzon a másik – ne lopjon, ne hazudjon, ne csaljon – semmi beleszólásom a dolgokba, és itt a szerelem az úr.
A szerelem, ami nem egy érzelem, nem egy tudatállapot, nem is egy jövő-menő, szexussal kevert, romantikus entitás, hanem káprázatnyi életünkbe a valódiságunk átragyogása, amivel találkozva egyetlen esélyünk van, ha megadjuk magunkat hatalmának és szolgáljuk.
A szerelem az isten/önvaló legabszurdabb, mégis legközvetlenebb megjelenése az anyagban, mely arra emlékeztet, sorsunk felett semmi hatalmunk. A szabad akarat modern kori, rettentő arroganciánk, mely ledöntötte a trónról az isteni ént, és helyére egy személyébe szerelmes, pökhendi, tudálékos kis alakot ültetett.
Szent iratok, nagy bölcsek egyáltalán nem is ismerték a fogalmat, hisz hogyan is lehetne annak szabad akarata, ami alanyi jogon nem valós, nem is létezik. Hogyan is lehetne a délibábnak szabad akarata, mely csak a csalóka érzékszervek számára tűnik úgy, hogy megjelenik?
https://www.scolar.hu/eva-2-0
Ez az év rettentő arroganciám ellen tört, és csak azért fájt, mert volt mit felborítania és elpusztítania. Nem óvatoskodott és szerelmet egy szemétdombon fedte fel előttem. És ó, hányszor de hányszor elakadtam a körülményeknél, és amiatt nyafogtam, hogy piszkos, fekáliás lettem tetőtől talpig helyzetem miatt.
Pedig a hibás csak és kizárólag én voltam, mert rossz helyre figyeltem: a szerelem helyett az embert, a barátját meglopó, az élettársát eláruló, a nekem hazudó férfit, akinek valójában semmi köze nincs a szerelemhez. Vagy éppen ellenkezőleg, aki nélkül nem fogtam volna fel, hogy csak a szerelem létezik.
És itt nem arról van szó, mint amit a dölyfösködő ezotéria és boldogságot áruló, és engem jó pénzért gyógyítani akaró spirituális egyház szajkóz, hogy mert még gyenge, sérült, beteg, abuzált, kishitű, félénk vagyok, és emiatt vonzom be a szemetet kívülről, és ha majd széjjel coacholt, terápiázott, család állított és kioldott, akkor majd majd akkor, eljön a herceg a lovon, nem dehogy. A herceg már eljött, mikor 22 éves voltam, amikor sokkalta nyomorultabb pszichés és tudati állapotban voltam, mint most.
Hanem arról, hogy egyszer és mindenkorra tanuljak meg disztingválni, és minden pillanatban, függetlenül a körülményektől a szerelmet válasszam.
káprázatnyi énjeink