((hasonló kór által szenvedve, József Attila mellett állok, nem is járok e világi lélekgyógyászhoz!!))
**nagyszerű színészek, bravúros párbeszédek, rendkívüli fordulatszámon pergő cselekmény. És óriási, ám annál veszélyesebb téma, melyhez mégis azt gondolom, az alkotók kellő alázattal fordultak.
A film pedig elkövette a legnagyobb “gaztettet”, hogy az eddig bennem szellemi hatalomként élő József Attilát csak eltakarta Sütő András színésszel. Szóval innentől vége, és ha Attilára, a lényre gondolok, András – amúgy nagyszerű – játéka jut eszembe. De hát ez az életrajzi filmek átka, hányszor megfogadtam, hogy nem nézek többet ilyet. Ez esetben viszont nem bántam.
Pszichológia. Óvatos vagyok, hisz világhatalommá lett tudományról van szó, melyet ha kicsit is megkapargatok, kapok a fejemre. Tömegek megélhetését veszélyeztetem, hisz ha kiderül, hogy e tudomány, mint tényleges lélekgyógyír mit sem ér, mi lesz a ma gomba módra gyarapodó pszichológusokkal, pszichiáterekkel, coachokkal, életvezetési tanácsadókkal.
Rendkívüli célok, a lélek gyógyítása, miközben lehetetlen feladat, ám miért is legyenek kisebb terveink..
Mégsem gyógyulunk, sőt egyre rosszabbul vagyunk. Talán az a baj, hogy mégis hibás az elképzelés, és bele kellene törődni, az emberi psziché maga a betegség, az élet gyógyíthatatlan, a testbe zártság halhatatlan szellemünk sokkja, feloldhatatlan drámája, és fájdalmára soha nem ad gyógyírt az élet.
De hát hogyan is adhatna gyógyírt egy világi eszköz arra, ami nem ebből a világból való. A lélekre.
Igen, ki kell, hogy mondjuk, a pszichológia szabadította ránk a bajt, méghozzá azzal, hogy halandó személyünket ültette a trónra, és azt ígérte neki, csak egy kis toldozgatás-foldozgatás, traumaoldás, mára coacholgatás, egy kis hipnózis, miegymás, lélekszabászat. Aki megelőlegezett gyógyulásában ledöntötte
a trónról istent. A huszadik és huszonegyedik század gyötrelmes betegségét úgy hívják egoizmus, trónon pöffeszkedő én, én, én.. Aminek persze jönnie kellett, a művészetben, az expresszionizmusnál hallatta először a hangját az én, sikított, és felkerült a vászonra a psziché. Elszabadult a pokol.
És az a nagy és szomorú helyzet, hogy isten nélkül, – akit a gyengébben kedvéért hívok akkor önvalónak, valódi énnek, legbenső központnak, ismeretlennek, semminek, – nincs gyógyulás, ragtapaszok vannak, átfestés, kikalapálás, de a seb, hogy emberek vagyunk hátunkra szögezett kereszttel, gyógyíthatatlan tény marad.
Csak annyi kellene, hogy a pszichológia visszahelyezi magát a neki megillető helyre, ami nem legfelső, és alázatot gyakorolna.. A pszichológiának egy feladata lenne, hogy viszonylagosan összetákolja a személyes ént, hogy az aztán valódisága felé induljon, mert a lélek csak istennél talál gyógyulást.
Ehhez képest önmagát, az eszközeit helyezi a trónra, és valótlanságot ígér, mert nincs gyógyulás emberi testben. És a film végi kiírt mondattal is ezt ígéri..
Mely szerint József Attila borderline-os volt, amire ma már van gyógyír.. Mintha valamilyen pszichogyógyszereket forgalmazó cég támogatta volna ezt a mozit.
A filmből pontosan kirajzolódik, hogy József Attila kb “kilóra” megvette Gyömrői Editet, de még Jungot és Freudot is. Attila a zseni, aki kitárt mellkassal kiáll isten elé, és azt mondja, tessék ide szúrj. Gyógyíthatatlan betegségben szenvedek, ember vagyok, melyből egyes egyedül az menthetne meg, ha szeretek, és ha isteni iránti szenvedélyem egyes tárgyakra, nőkre vetíteném.
Szörnyű betegségemből, hogy élek, csak a szerelmi láz menthet meg. Igen, ez lett volna Attila tanítása, ehhez képes holmi nőiességükben frusztrált, a film szerint is szexuális vágyaikat elfojtó Gyömrői Editek kezei között sínylődik, aki többet tett volna egy öleléssel, mint ezzel a száz órányi, sehova sem vezető terápiával, ja de a sínek közé mégis vezető..
Mert a film szerint Edit sem tett mást, mint elfojtotta valódi vágyait, és másfél órán keresztül önmagát egy biztos szerepbe zárva feszengett. Nos talán nem neki kellett volna egy szakértő?
És nem, nem az “őrültet” védem, de a fenébe is, értem én Attilát, aki valójában “normális”, mert minden rendszert nélkülözve a szíve szerint él. Értem én, hogy nem rontunk késsel a kezelőnkhöz, de az a kés valójában ennek az egész álságos, magát segítő szakmának nevező rendszernek szól, mely mire jutott, de tényleg mire..
Edit egy centit sem gyógyított Attilán, de még egy millimétert sem. Idegszanatóriumba zárták szerencsétlent, jól begyógyszerezték, és tudatmódosítók által összeragasztgatva – a film szerint -visszaengedték a világba. “Gyógyultan”.
Miközben nem történt más, mint ezek a gyalázatos gyógyszerek, – amit már most hallok hányan fognak védeni, – pillanatnyi nyugalmat adtak, függést és befoltozták Attila isten felé kitárt mellkasát.
Hallottam egy olyan teóriát is, hogy azért lett öngyilkos, mert ebben a lecsendesített, a háborgó lelkére kemikáliák által vastag betont öntött időszak után, nem tudott már igazán verset írni, és akkor meg minek maradni..