Egy évvel ezelőtt ekkortájt a mellettem ülő férfi pulóverének kékségébe merülve egy az összes ismeretemet, emlékemet, így az egész személyemet átszakító, és ezzel teljességében demisztifikáló tapasztalat részesévé váltam a visegrádi heggyel szemben a Duna partján. A jelenséget e relatív, emberi oldalról nézve szerelemként címkéztem, és ezzel egyszer és mindenkorra definiáltam önmagam számára e fogalmat.
Ami nem más, mint a valóságunk pillanatnyi felcsillanása az anyagban.
Ott torony volt 2023, 85*85cm
Jó ideig abban a tévedésben éltem, hogy a férfi és a közöttem lévő teret kutattam, mikor e szerelmes megtapasztalás forrásáig elhatolni vágytam,. De aztán teljesen egyedül maradva az érzéssel a hegy felé fordultam, és rá kellett jönnöm, a férfi személye nem volt más, csak afféle delejező, mely elaltatott erre a a látszatvilágra, hogy aztán felnyíljon az érzékelésem egy nálam nagyobb létező, a hegy felé.
Mivel az élet számos kellemes és kellemetlen okból kifolyólag aztán Nagymaroson marasztalt, így esténként a bánatom és az örömöm a hegy előtt ülve sírtam el. Mígnem arra lettem figyelmes, hogy a kék pulóveres férfi mellett átélt élmény egyre nagyobb erővel jelenik meg előttem, és mind jobban és mélyebben szerelmes vagyok, még akkor is, ha nem ül mellettem senki, és velem szemben csak egy hatalmas kőrengeteg magasodik.
Senkinek sem meséltem erről jó ideig, de hetek, hónapokon át úgy hallottam, hogy szólongat a hegy, és azt kéri, hatoljak belé, lessem meg a titkát, és fordítsam le emberi nyelvemre, amit mond nekem. Igen, egyértelműen az őrülettel kacérkodtam, mert hát mi is ez, hogy egy heggyel beszélgetek?!
Ezen a helyen komoly és hathatós segítségre volt szükségem, ám eszembe sem jutott világi oltalmat kérni, mert tudtam, akár be is gyógyszerezhetnek hallucináció miatt. Így a számomra egyetlen ismert kultuszhoz nyúltam, ahol tényleg és valóban egy hegyet imádnak istenként, hogy elhiggyem, ami dél-Indiában, az Arunácsalánál tény, az idehaza velünk is megtörténhet.
Ez volt az a pont, amikor a Visegrád mintha fellélegezett volna, hogy végre neki hiszek és nem magamnak, ám mert látta, nem bírom el egyedül az üzeneteit, arra kért, hogy utazzak el az Arunácsalához, figyeljem meg annak barlangjaiban ülve, meddig is lehet a kőben elhatolni, és milyen tanítása is lehet számunkra látszólag mozdulatlan nyugalmának, ami csak kívülről tűnik állandónak, mert belülről maga az izzó szenvedély.
Arra kért, ismerjem fel az Arunácsalában uralkodó Shiva istenség erejét, és hozzam el neki Magyarországra, hogy ideérve végre fel tudjam tárni, ki is igazán ő.
Mert míg a Arunácsala a világot uraló Shiva testet öltése, addig mi itt a Duna mentén bizony megkaptuk Shaktit a visegrádi hegy alakjában.
Szerelmes Arunácsala, 2024, 85*85cm
Mára számomra tény, a Duna partján a legnemesebb és legtisztább női energia ölt testet, aki koronaként még egy várat is visel magán.
Ő a megtartó, tápláló, feminin erő, akire ma olyan nagyon szüksége van a világnak.
E tényt ünnepelendő festettem ezt a képet.
Shakti-hegy, Visegrád, 2024, 85*85cm
Shakti-hegy, Visegrád