ajistenem, de kellemetlen – túl direkt, szájbarágós – egy film, persze annak, aki még a saját szexuális forradalma előtt áll, annak fontos lehet, hát nem tudom.
Miközben meg rettentő éles Japán-látlelet, vagyis emberiség-látlelet, és valahogy ez a Japán képes direktbe a képünkbe nyomni esszenciálisan, mi a baj az emberrel, ott valahogy olyan nyilvánvalóan beteg minden, mi itt még rejtegetjük..

 

 

 

Szóval adva vagyon egy lelki segélyszolgálatos, minden érzelmét visszafojtott, átlag japán nő. A Tipikus. Ismerjük..hajlong, mosolyog, udvarias, mint egy automata éli az életét, és a bemutatott hölgy verbalitása is csak azért van magasabb fokon, mert szakmai okokból szüksége van erre, de otthon ő sem mond sem semmi lényegeset az urának. Verbálisan képzett, elvégre öngyilkosokat hoz vissza a szakadék széléről szavakkal. Szóval van dolga, főleg Japánban.
Aztán az egyik páciens perverz játékba kényszeríti. Fotókat készített róla, miközben az szenvedélyesen kényeztette magát, és azzal zsarolja, ha nem követi a parancsait, akkor nyilvánossá teszi a képeket. Mondhatni a nő forrongó, izzó tudatalattija ölt testet a férfiben, szerencséjére. Házassága szexuális értelemben romokban, a férje, egy kellemetlen, elhízott, öregedő alak, aki ahelyett, hogy boldoggá tenné a nőt, a mosdót suvickolja.

Szuper A4-es (sablonos) képlet, Japánban, Európában, Amerikában mindenütt, játsszuk az édes kisfeleséget, megfelelünk a társadalmi elvárásoknak, csak közben magunkról vagyunk leválasztva. Igen, szexuálisan le vagyunk választva, mert ha ez az alapkapcsolat nem szoros, nem élő -főleg ebben a termékeny, izzó életkorban- soha soha nem jutunk el a saját szívünkig. És hány ilyen eset van, sőt azt kell mondjam, csak ilyen eset van..aztán a szerencsések megvívják a maguk forradalmát.
A testi örömöt nem lehet kikerülni, isten az ölünkben is lakik, sőt néha azt gondolom, ott van hozzá a bejárat. Az ölünkön keresztül vezet az út a szívünkig. És ha egyszer ezt az utat megjárjuk, akár idővel veszthet jelentőségéből a szexus, persze, de nem lehet kikerülni, egyszer végig kell járni.
De ezt a vallás, a hatalom, és Japán nagyon is tudja, hogy a szívhez az ölön keresztül vezet az út, hogy “isten a lábunk között lakik”(szerelem idején csak persze!!)..hát szabályokhoz kötötte legtermészetesebb részünket, mert ezzel hatalmat gyakorolhatnak az ember felett.

 

 

 

 

Pedig nem létezik olyan isten, aki szabályokhoz kötötte volna a szerelmet, aminek gyönyörű kísérőjelensége a szexus. De a hatalom lenyomta istent a trónról és megfegyelmezte a legemberibb részünket. Japánban ez pregnánsabban jelen van, de egyébként mindenütt, és minél erőteljesebb a visszafojtás, annál nagyobb aztán a robbanás.
A zsaroló – aki amúgy a film főszereplője és rendezője is – kezdetben csak ártatlanságokra kéri a nőt, hogy vegyen fel egy miniszoknyát, és életében először élvezze a férfiak pillantását. Aztán a tét növekedik, melynek a végére a nő simán csak felszabadul, és a tegnap még ártatlan bárányka végre kéjtáncot jár az esőben.
Persze meg kellene hatódnom azon is, hogy a főszerepet játszó színésznő a vele készült riportban, felső fokon mesél a szerepről, hogy végre, végre átlépte a saját határait, tehát a művészet igenis hatott a személyiségére is. Ja meg is hatódok, de inkább mégse.

Inkább az jut eszembe, hogy a fenébe is jutottunk ide össznépileg emberek, hogy tudtuk elhinni a 9.parancsolot, hogy lehet a legmélyebb, legősibb emberi részen, hogy kívánunk uralkodni..Ha hagytuk volna, ma a szabad szerelem és a szexus irányítaná a világot, igen, szerelemi anarchia lenne, ehhez képest egy beteg világ vesz körbe minket hülye törvények miatt, és mit fogok ezért kapni, hogy ilyet írok..

 

 

 

Aztán ahogy kell van még egy kis japános bunyó is a filmben, a férj is megkapja a kukkolótól, ami jár neki, és végére minden jó lesz. Nem szpojlerezek. Hát nem tudom, nekem ez egy nagyon gyermeteg tanmese, és persze örülni kéne, hogy a japán lélek sem tűri az őt visszafojtó erőt, de ez így édes kevéske.
Meg nagyon művészieskedő, az egész film kék színű. Ja igen, jut eszembe egyszer írtam róla én is, kék színű a szerelem. És esik benne végig, a testek pedig folyton izzadnak, pedig nem kell nyomatékosítani, nedvedzünk, nagyon is, elfolyunk és fülled az erotika eső nélkül is.