Sophie Scholl megduplázta magát, hogy kétszer olyan gyorsan haladjon a munkával. Napok óta alkotott, önmagához szőtt térképet, hogy az az összes addig ismert útról kivezesse.

Gyorsnak kellett lennie, mert már kimondták rá a halálos ítéletet. Egyik lábával még szőttesén állt, miközben a másikkal elrugaszkodott. Bátorsága világította be előtte a legmélyebb sötétet.

Az őrök később hiába keresték, sosem tudták elfogni, s mikor mégis úgy hitték, végre megvan, már csak a testére leltek rá a cellában. Sophie addigra a világmindenség legszebb randevújára érkezett.

 

f60_1691