Hajnalonta felkelt, napközben a legváratlanabb pillanatokban döf belém. Forró és gyötrő, de mégis nagyon jó, mindennél jobb. Emberi mértékeim számára túlzó, nem fér rá a koordináta-rendszeremre, de mégis fokozható. Aztán egyszer csak általa én növök magamon túl. Egy ideig próbálom uralni, aztán feladom, és újra és újra belátom, az életben egyetlen egy vezérelv van, ami a szerelem.
A hatalom, a vallás megpróbálta a legmocskosabb módokon bántalmazni, lényegében egy egész világot épített fel azért, hogy elnyomja, de csak azért, mert rettentően fél tőle. Én már nem félek tőle, már csak szerelmes vagyok a szerelembe, és kibírom, kibírom, hogy a legabszurdabb helyzetekben bukkan fel, hogy házvásárlásra kötelez, hogy évek óta kontinensek között rángat fel és alá, aztán meg..
Nekem a szerelem az önmegvalósítás felé vezető ösvény utolsó praxisa, és mivel ember vagyok, egy másik emberi lényre van szükségem a szádhanára. Van, aki retteg ettől és a páros gyakorlat helyett önmegtartóztat, visszafojt, meditál, de lényeg, magányos praxist folytat. És ha itt elér egy biztonságos helyet, akkor megpihen, és rosszabb esetben önelégülten tanítani kezdi a magamfajtákat, akik tudják, minden pihenőhely csak egy csapda.
Itt nincs pihenő, a szerelem gyakorlata egyre csak mélyülő feneketlenség, aminek még senki nem látta az alját.
Ami Marina Abranovićnak nem sikerült, nekünk még sikerülhet, 84*84cm
A másik ember pedig az isteni kiválasztott, és nem én döntöm el, ki ő. Nem tetszik a ruhája, az etikája, a morálja, lop és csal és hazudik, házas, öreg, kicsi vagy túl nagy? Aligha érdeklik a szerelmet ilyen apróságok.
Eddig úgy mondtam, a másik a vászon, melyen a szerelem által a legszebb, legvalóságosabb előadás felfedi magát, és a végső énség teszi magát felfoghatóvá az érzékszervek számára. Ez a legtöbb emberi testben, semmi, de semmi nem írja felül.
De most egy teljesen váratlan, az összes eddigi abszurditást felülíró felcsillanás megmutatta, a szerelem ablak. A másik ember pedig az ujj, aki kimutat azon.
Hamvastól most tanultam, az első ember felé. Ő az ablak, aki önmagam felé nyílik, és elmondhatatlan hálás vagyok neki az útbeigazításért. Ezt a teret tisztám tartom, mint ahogy a tanítóm a szatszangét, ahova nem engedi be a világot. Ezt most én is megfogadom.
Legyetek szerelmesek itt a végidőkben, ez lesz az egyetlen és utolsó eszközünk a kiszabadulásra, ennek híján együtt pusztulunk.
Persze így is, csak szerelemmel más lesz a halál.