egy kapcsolatban aligha úszhatjuk meg az egyik legkellemetlenebb részt, mégpedig azt, ahol keresztülhatolunk a másik sötétségén. Jobb helyeken ezt el tudják ódázni, hónapokon, éveken, sőt akár évtizedeken át el tudják titkolni, be tudják púderezni, kikozmetikázni, de én erre sajnos sosem kapok ennyi időt.
Nem is ismerem a mézes hetek jelenségét, úgy tűnik, engem szeret az élet rögvest a találkozások elején a mocsokkal, a nehézzel, a megoldhatatlannal szembesíteni, nehogy még véletlenül illúzióim legyenek a másikkal kapcsolatban.
Mindannyiunkban van egy hatalmas szeméttelep, melyet ma már természetesen a legválogatottabb technikákkal, terápiákkal, feltárásokkal lehet gyógyítani. A gyógyulást azonban nem abban látom, hogy az említett sötét rész nem fog többé megjelenni, hanem csupán annak a tudatosításában, hogy az létezik. Az egyes analízisek abban segíthetek, hogy rálátást engednek sötétlő részeinkre, ahol bennünk bújik a hazugság, a féltékenység, a bírvágy, vagy ahol csak a megfelelő alkalmat keresi a bennünk élő gonosz, hogy megnyilvánulhasson.
Ám emberi létünk feltétele ezen sötét rész jelenléte, ugyanis ez a világ, ez az én, csakis úgy képes megjelenni, ha fekete és fehér egyszerre létezik. Igen, az a bizonyos ördög is e világi egzisztenciánk feltétele.
Onnan tudom meg, hogy komoly kapcsolatban vagyok újra, ha az élet egyből megmutatja, a másik elrejtett bányáiban, mélységes meredélyeiben, milyen gyalázatos jelenségek is lakoznak. Ha nem véd túl sokáig, és felfedi előttem, az a másik, akit férjemként, akit szerelmemként szeretek, ugyanúgy az ördög lakhelye is. Ezt éltem át a házasságomban is, ahol voltak olyan pillanatok, hogy esélyes volt, hogy bizony nagyobb a düh, mint a szeretet, és az elpusztít.
Most is ezt élem át egy új szövetségemben, ahol éppen csak felocsúdtam az első egymásba borulásból, és látnom kellett, a másik, apai minták átöröklése következtében, milyen mértékben démoni is.
Senki, de senki nem menekülhet szülei, nagyszülei vagyis a sorsa belé égetett jellegétől, hiába szeretnék jó ember lenni, ha rajtam keresztül kell valami ősi átoknak megjelenni, az meg fog jelenni.
Ám fontos, még ha felmenőink, karmánk, sorsunk kénye-kedve szerint is rángat minket, és esetleg a társadalom számára elfogadhatatlan tetteket követünk el, mint például véletlenül, hirtelen felindulásból majdnem megöljük a másikat, vagy a lopás erős, szinte kéjes vágya hat át, még akkor is tehetünk ez ellen, méghozzá úgy, ha ezt őszintén bevalljuk.
Ha beismerjük, hogy a békés, kedves felszín alatt – ezek szerint – lakik bennünk egy gyilkos vagy egy tolvaj is.
Úgy hiszem, az a bizonyos valódi önismeret, mely nem érinti a személyes ént, akkor lesz igazán égető, ha már ismerjük a fényt és árnyékot magunkban, melynek nagyszerű prezentációs felületei a szerelmi kapcsolataink, és tudjuk, valójában egyikük sem vagyunk.
Igen, ezen a ponton jő el a jóságos guru. Ez életünk egyetlen szerencséje és vigasza, aki végre fellebbenti a fátylat.