mára szinte lassan teljesen kiárusították a szellemet, s a legértékesebb tanítások is információvá süllyedtek, mert olyan kezekbe kerültek, akik noha színészi képességekkel vannak megáldva/verve, emiatt el tudják játszani a legkomolyabbnak tűnő gurukat. Ebben az irtózatos káoszban, ahol szinte csak eltévedni lehet – két másodperccel az emberi faj elpusztulása előtt – egyetlen egy iránytűnk mégis maradt, a saját szívünk.
Ám veszélyes dolog a szívet megnyitva élni, mert azt könnyebb összetörni. Miközben meg, ami összetörhet az csak a húsból és szövetekből álló szerv volt, és nem a Szív. Tudok erről, ez segít, így ha elbánik velem az élet, az összetört szívecskéimet, mint valami elnyűtt köpönyeget, levetem magamról, és még meztelenebbül megyek a Szív felé. Amit persze el nem érhetek, de aminek felcsillanásai mégis meghatározzák életem. Csak ez a Szív felé haladó történet adhat kellő erejű megkülönböztető-képességet, amely segít elválasztani talmit és valóságosat.
A minap volt egy furcsa találkozásom egy férfival, aki előszeretettel adta elő nekem a szellemi – a valódi ént érintő megvalósítottságot. Már a mozdulataival jól hozta a szerepet. Csendben, rezzenéstelen ült és koncentráltam belém nézett, ahogy kell, ahogy megtanulta. Én meg az ilyenek legfőbb prédája vagyok, mert nagyon jól játszom azt, aki kettőig sem tud számolni, és mert felszínen hordom a kétségeimet, félelmeimet. Nem sikerült lemásolnom a New Ages-s szerepjátékot, mely tettetni tudja a felszíni harmóniát, így gyakran előveszik mellettem a megerősítésre vágyók a tanító énjüket, és nekikezdenek prédikálni.
A “guru akarok lenni” szinte minden szellemi úton járóra lesújtó gyerekbetegség, jómagam is átéltem úgy 2010 körül, és mivel ismerem ezt a gőgös, arrogáns pozíciómat, így hamar átlátom, ha valaki ezt a lemezét teszi fel.
alul még az események rabságában, csábulatában. Felül viszont már lelépve a játékmezőről..magukra hagyva a játékosokat. A királynő lelép. 2024, 84*84cm
Az illető férfi látva éppeni bizonytalanságom – pár napja érkeztem egy másik kontinensre egyedül, súlyos érzelmi sokk után – rögvest elővette delejező pillantását, és, hogy mekkora ereje van ennek, az azt mutatja, hogy a jelenlétében sírnom, sírnom kellett. Teljesen a hatása alá kerültem, mint egy színházi előadásnak, és csak ahogy elváltunk, fogtam fel, ez tényleg nem volt több, mint egy showeffektus, amit meg lehet tanulni a színművészetin az első osztályban. Csak másnapra vált egyértelművé, az illető talán, hogy magának is bizonyítson, hogy érdemes, csak a leghatásosabb sziddhieit használta, és ezt onnan tudom, mert a Szív -ahogy aztán eltűnik a külső hatás – bennem felismeri az igazit.
A sziddhi szerzett vagy örökölt paranormális, természetfeletti vagy más mágikus képesség, ami éppen csak a személyes ént cifrázza, de semmi köze a valódi Szívhez. A Szívnek nincsenek képességei, Az nem kínál sem tűzijátékot, de még boldogságot sem. Ezért nem is olyan népszerű ebben a spirituális szupermarket-hálózatban, mint árucikk.
Személyes szinten nagyon befolyásolható vagyok, rendkívül el tudnak vinni az ilyen trükkök, de csak egy ideig. Mert magamból indulok ki, és nem feltételezem azt, hogy valaki sziddhiket használ akkor, amikor a valódi Énről beszél.
Úgyhogy engem mindenki be tud csapni, de nem sokáig. S mellettem akinek szüksége van rá, hizlalhatja az “egóját”, mert tudok imádni és lelkesedni.
Aztán, ahogy felszáll a homály csak az együttérzésem marad vele szemben, hogy micsoda pechje van, nekem meg – noha tép, feltúr, átéget az élet, és személyes szinten ötven éve vinnyogok emiatt – micsoda irtózatos szerencsém e megkülönböztető – képességem miatt.